Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

MÚZEUMPEDAGÓGIA - Kómár Irén: Történelmi témájú matinék

KÓMÁR IRÉN Történelmi témájú matinék 1982 óta veszek részt a múzeumi mâtinés foglalkozások szervezésében és vezetésében. Gyakorló tanárként tudom, hogy a történelem puszta tények halmazaként nem érdekli a gyereket. Egy raktárban vagy kutatói fiókban rejtőző tárgy - még ha világhírű is - többnyire ugyanúgy közömbös számára, ha csak egy jó vagy rossz minőségű kép, rosszabb esetben rajz a tankönyvében. Fel kell szabadítani a képzelőerejét, eredeti tárgyat, forrást kell a kezébe ill. a közelségébe adni, meg kell jeleníteni egy-egy szituációt, hogy a régi tények életteli eseményekké, a nevek pedig hús-vér személyiségekké váljanak. A nevelésben semmi sem jelentéktelen. A hely, a partner, vezető vagy előadó, a társak, az anyag sem. Matinéinkon egy máshol nem jellemző szituációban élheti ki kreativitását a gyerek. Megtanulja tisztelni a Múzeumot, a kiállítást, a kutatók munkáját. Önként jön, belső késztetésre, az általunk kialakított ill. felkeltett érdeklődés alapján. Sok esetben idegen, vegyes életkorú gyerekekkel játszunk, alkotunk együtt. Az ismeretszerzés általunk bemutatott módjain kívül egymástól is vesznek át ötleteket, módszereket. Toleranciahiányos korunkban ez sem mellékes. Ezek a gyerekek behozzák a talált, réginek látszó vagy ténylegesen régi pénzeket, csontokat... stb. Nem fogják a falát összefirkálni, mert büszkék arra, hogy a Móra Ferenc Múzeum matinésai. Őszinte örömmel látjuk, hogy ha egy gyerek idekeveredik valamilyen ürügy kapcsán, éveken át visszatérő látogatónk lesz. így állandóan van egy törzsgárdánk zömmel 6 és 14 év közötti tanulókból. Több „generáció" felnőtt már a kezünk alatt. Örömömre szolgál, hogy van köztük már történelem tanár, s van aki múzeumban keresi a kenyerét. Nyitott, kreatív és mindenkor partneri szemléletünket viszik magukkal egy életen át, s talán nekik is köszönhető, hogy a múzeumpedagógia is tanulható a tanárképzőkön. Ha a nevelési lehetőségektől elvonatkoztatok, akkor is óriási lehetőség, éppen ezért nagy felelősség is a matiné. Szakmai szempontból sok esetben előnyösebb helyzetben van mint a legjobban felszerelt iskola. Felelősség a múzeum ismertsége szempontjából is. A kiállításokat, az itt dolgozók munkáját széles körben ismertté tesszük. Nem ritka, hogy a gyerek beszéli rá a szüleit, testvéreit egy-egy kiállítás megtekintésére. S a szülők is minden bizonnyal továbbadják szomszédságukban és munkahelyükön a pozitív információkat. Ezekből a gyerekekből lesznek a jövő tudósai, kutatói, gazdasági vezetői, politikusai. S azt hiszem, Önök is egyre inkább tapasztalják, hogy bizony nem mindegy, hogy a mindenkori vezetők hogy viszonyulnak a múzeumhoz mint közintézményhez és tudományos kutatási helyhez.