Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Dömötör János: Az Őszi Tárlatok négy évtizede. Történeti áttekintés

szűk Munkácsy-díjjal versenyre kelhessen a helyi díj, 8/m forintban szabták meg a díj felső összegét. Voltak persze városok (Szeged, Szolnok), amelyek fütyültek erre és nyugodtan adtak 15-, 18-, 20.000 forintos díjakat is. Mi azonban évekig nagyon törvénytisztelők voltunk és csak lassan léptünk túl a korlátokon, egészen addig, hogy ma már 25/m forint a díj összege. A város mellett, amelyik még két kisebb díjat is ad, rendszeres díj adományozóvá váltak a Művelődési és a Honvédelmi Minisztérium, a Művészeti Alap, a Lektorátus, a Képzőművész Szövetség és természetesen a megyei önkormányzat is. Nem díj, hanem munkajutalom adásával a helyi pártbizottság ajánlása nyomán vállalatok, tsz-ek is bekapcsolódtak a Tárlat elismerői sorába. Őszintén meg kell mondani elég kényszeredetten bonyolódott ez az egész. Még több száz milliós termelési értéket produkáló cégek is csak többszöri győzködés után kegyeskedtek 5-8/m forintot adományozni. Ezeknek a munkajutalmaknak nem az anyagi értéke bír jelentőséggel, hanem az erkölcsi elismerés, különösen a fiatal művészek mindig számon tartották ezt és szerepeltették a katalógusaikban. Átnézve a 4 évtized kiállítás nyitó személyeit, elég vegyes képet láthatunk. Találunk közöttük ismert szakmabelieket, a szellemi élet jelentős személyiségeit (Pogány Ö. Gábor, Supka Manna, Czine Mihály, Csoóri Sándor) és protokolláris személyeket egyaránt. A katalógus bevezető szerzői között nagyobb számban vannak a művészettörténészek, mert a feladat szakmai, közöttük találjuk a már említetteken kívül Németh Lajost, Erdei Ferencet, Solymár Istvánt, Mocsár Gábort is. Meg kell emlékezni a Tárlattal kapcsolatban arról a csak nagy elismeréssel értékelhető gyakorlatról, mely szintén hagyománnyá nemesedett: A Művelődési Minisztérium minden évben igen tisztes értékben (7-900.000 Ft) vásárolt alkotásokat a Tárlatról, és ami az intézményt érinti, ezeket a müveket a Tornyai János Múzeumnak adományozta. Ennek eredményeként az Őszi Tárlat legkvalitásosabb műveinek jó része került képzőművészeti gyűjteményünkbe és bízunk benne, belátható időn belül az Alföldi Galéria földszinti termeiben közkinccsé tehetőek lesznek ezek a müvek. A Minisztérium mellett a megye és a város is, szerényebb keretekben ugyan, de gyarapította saját gyűjteményét az Őszi Tárlaton vásárolt alkotásokkal. Az első nagyobb megméretést az Őszi Tárlattal kapcsolatban 1964-ben a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett kiállítás jelentette. Az MNG 11 termében több mint 200 mű került, és ez időben, amikor a szocreálból kiszabadult a magyar művészetpolitika és kritika, de még igazán nem nyíltak meg a modern törekvések előtt az ablakok, reveláció erejével hatott a kiállítás. Jól mutatja ezt, hogy 34 közlemény jelent meg a sajtóban túlnyomóan elismerő hangsúllyal erről a kiállításról. A katalógus ez alkalommal rövid életrajzot is tartalmazott és kellően bő - természetesen fekete-fehér - reprodukció útján is