Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Rózsa Gábor: Csontváry Kosztka Tivadar egyik nagybácsija. Kosztka Károly (1814-1887) mérnök Szentesen

rabjaival ugyanúgy, mint a távolabbi Székelyföldön Gábor Áron, fúrógép nélkül, ún. lyuköntéssel látták el az egész tiszai hadsereget kisebb-nagyobb mozsárágyúkkal. Amikor Világos után feltétel nélkül elvonulhattak, 23 ágyút hagytak a várban. Kosztka százados Vereckénél csúszott ki, és Délnek fordulva a törököknek adta meg magát - elkerülve Aradot, és a megtorlást. (A Kosztka névvel érdekes módon Aradon is találkozunk ekkor. 1849. október 5-én este 10 óra tájban Howiger osztrák várparancsnok tisztjei verték meg a minorita rendház kapuját, hogy a siralom óráira, és a másnapi kivégzésekhez papokat vigyenek. Kosztka Libor házfőnök, és papjai látták el utolsó szentséggel szabadságharcunk vértanúit. Talán az akkori szent gyónások terhe alatt lett Libor páterből rendfőnök létére öngyilkos 1854-ben. Áz osztrák rendőrök 72 ezer Amerikából becsempészett „Kossuth-dollárt" találtak nála, mert ő lett az összeesküvők pénztárosa. Öngyilkos lett, mert csak így tarthatta meg a titkot.) A majd fél évtizedes emigrációban azután egymásra talált a vegyész és a feltaláló Kosztka, és így szinte sorozatban érlelődött meg bennük, mint izzó parázs a hamu alatt, a különböző „csodafegyverek" titkos arzenálja. A golyószóró ötlete is itt született, és az 1854. évi hazatérés után érlelődött találmánnyá. Gyula város 1853/54. évi vízveszedelme után id. Kosztka Károlynak sikerült a kétes kimenetelű Bodoky-féle tervvel szemben érvényesíteni Beszédes József 1844-ből származó elgondolását. így lemondtak Gyula város Fehér Körösön való hajózhatásáról, de sikerült két Köröst egyesítve a Gyulavári-Doboz-Békés nyomvonalú csatornával a dobozi mocsarakat lecsapolni, illetve ún. vésztározóvá alakítania. Nagyon érdekes, és jellemző a sokféleképpen elítélt Bach-korszakra, hogy az érdemdús Bodoky mérnökkel szemben az emigrációból éppen hogy visszatért Kosztkát éppen Albrecht főherceg szemléző tapasztalata juttatta sikerre. Véljük, de ezidáig nem bizonyítottuk hogy a felvidéki Kosztkagyerekeket, s köztük talán már a kis Tivadart is ide Gyulára küldték szülei nyári nyelvtanulásra, hogy a közeli Ungvár magyar iskolájában - ott is a tanároknál lakva - anyanyelvükön tanulhassanak.

5 Az is lehet, hogy nem Gyulán, hanem Mohácson vagy Eszéken, Kosztka Károly későbbi vízimérnöki állomáshelyein (is) pallérozódtak a magyar nyelvben Kosztka László gyermekei. Ezt valószínűsíti, hogy Róma után, Párizs előtt (1882-ben) éppen Eszékre került gyógyszerésznek, miként most már bizonyított, hogy Szentesre is éppen a jóságos nagybácsi, és a kedves gyermekkori játszótársunokatestvérek lehetőségei, támogatása vonzották Tivadart úgymond „kondícióba", vagyis erőt gyűjteni.