Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Ifj. Lele József: Szent Antal-hagyományok Tápén. Egy perselykönyv üzenete

Kiadás címmel. Ebben az évben az összes bevétel 924,80 Ft volt, amelyből tehát e beszedés-kiadás napján - Török Erzsébet 3, Négyesi Jolán 1, Kószó János és Márta Anna 3-3, Kulú Pali 4 forintot kapott; majd pedig kisebbnagyobb összeget kaptak a szegény gyerekek irkákra, ceruzára. Hadifoglyoknak, illetve azok hozzátartozóinak, árváknak, kéregetőknek, cigányoknak, a templom takarítóinak, szegény sokgyermekes családoknak, szegényeknek és gyerekeknek karácsonyra, a temetőcsőszéknek - olykor 10-11 forintot is osztottak. 1954-ben - a havonta továbbra is kétszer kiszedett - bevétel 1767,40 Ft volt, a kiadás pedig 4 Ft-tal több, amit általában a plébános a sajátjából fizetett, de fölvezette a Kiadás-hoz. Ugyanakkor 1955-ben 49,20 Ft maradt, amelyet Maradvány címen a templom pénztárába tettek. Az adományozók között olykor olyanok is akadtak - pl. Csongrádi István -, aki 200 Ft-ot adott Szent Antalnak, de nem a perselybe, hanem a papnak, társulati tag jelenlétében. 1956-ban - tehát a bejegyzések utolsó évében - a bevétel 2172 forint, a kiadás pedig 2286 forint volt. A felmerült különbözetet a többi perselyből egészítették ki. Az adakozók neve továbbra is ismeretlen maradt, ám egyre szaporodtak az olyan hívek, akik már nem csak pár forintot, hanem többet is tettek a Szent Antal perselybe. Ugyanakkor szembeszökő, hogy a segélyezettek között milyen sok a nem tápai illetőségű. Kértek, vagy kérés nélkül is kaptak ugyan továbbra is tápai szegények, de a felsorolásban ott találjuk az átutazó hadifoglyot, a sokgyerekes cigányt, és a máshonnan érkezett cigány muzsikust, illetve a szegedi, a makói, félegyházi koldust. Minden bizonnyal kerületi gyűjtéssel magyarázható, hogy egy ízben a sövényházi kispap nevelő részére is juttattak kisebb összeget. A Szent Antal tisztelet ma is élő hagyomány Tápén. Főként asszonyok járnak a kilencedébe, ám lényegesen többen vannak, akik otthon végzik el az ájtatosságot. Sokan hordják maguknál - főleg pénztárcában, zsebkendő sarkába kötve - a kis Szent Antal fém-szobrocskát, mások a szent képét őrzik levéltárcájukban. A Szent Antal perselyt ma már együtt ürítik a többi templomi persellyel, a benne összegyűlt pénzt a társulati tagokkal közösen a plébános kezeli. Továbbra is szép szokásként él az elhalt társulati tagokért szóló mise tartása, amelyért a tagok akkor is fizetnek, ha a perselypénz rendelkezésre áll. Nem a teljesség igényével szólnunk kell a szentantaltüze néven emlegetett bőrbetegségről is, hiszen hogy e betegség ne támadja meg a családot, Szent Antalhoz szoktak imádkozni a tápaiak is. Hiszékenyek - olykor napjainkban is - élő gyakorlatként ápolják a szentantal-láncos ál-Szent Antal tiszteletet: a lemásolt „utasításokat" egymás leveles ládájába dugdossák, vigyázva arra, hogy senki meg ne lássa. Tápén ugyanis azt tartják, hogy ha valakit lelepleznek ilyen levél másolásában, vagy tovább küldésében, annak sohasem lesz szerencséje semmihez.