Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Ifj. Lele József: Szent Antal-hagyományok Tápén. Egy perselykönyv üzenete

Azóta a Szent Antal szobrok melletti persely hazánkban is a szegények táplálására, istápolására szolgál. * * * 1981-ben Murányi Miklós személyében új plébános került Tápéra. Korábban csak dr. Lengyel Antal plébános úr ideje alatt (1950-1958) jártam a parókián. Már akkor megcsodáltam a sok szép könyvet, belenézhettem a születési, a házassági, illetve a halálozási anyakönyvekbe. Láttam a História Domust is, amelyet 1774-től vezettek, ám mivel az elejébe néztem bele, ahol latinul volt írva minden, félre tettem. És láttam, hogy egy jókora iratszekrényben papirosok voltak, rendezetten, de nem tudtam mifélék. Murá.nyi plébános urat pár nappal Tápéra érkezése után, egy estefelé, litánia után szólítottam meg. Hamar megbarátkoztunk. Pár nap múlva estefelé kilátogatott hozzám. Felhasználtam az alkalmat arra, hogy engedélyét kérjem ahhoz, hogy a község egyházi iratai között böngészhessek. Nem tudhattam, mire vállalkozom, hiszen sohasem volt még módomban ilyen adathalmazzal foglalkoznom. Hamarosan el is mentem, és a lassan alakuló dolgozószobájának közepére, egy hatalmas papírhalmazra mutatott: „Itt van Tápé." Talán nem is gondolta, mennyire találó volt akkor ez a mondata: „Itt van Tápé." Igen, valahogy így nézett ki a tápaiak lelki gondozatlansága is, mint a szobában lévő hevenyészett iratrakás. Többnapos kemény munkával viszonylagos rendet teremtettünk: tematikus osztályozást követően dossziéztuk a papírokat, s aki ma rájuk tekint, el sem hiszi, hogy azok, több, mint húsz esztendőn át a tyúkól padlásán voltak... Néhány igen érdekes dokumentumot már a rendezgetés közben külön tettem, gondolva arra, hogy sorban feldolgozom őket. Találtam egy keményfedelű, felcímkézett, kézzel írott füzetecskét is, amelyre ez volt írva: Szent Antal persely 1948-1956. Üzenete nem egyszerűen csak kultusz. A pár nemzedékkel előttünk élt tápaiak legtöbbje egy 1901-ben megjelent Páduai Szent Antal kis imakönyvéből fohászkodtak a szenthez, és ezáltal részesültek a 'szegények kenyeré'-ből. Érdemesnek és fontosnak tartom, hogy néhány gondolatot idézzek e könyvecskéből. Annál is inkább, mivel jól példázza: az emberiség gyakran - talán az anyagi jólét miatt is - megfeledkezik keresztény voltáról, és szabadelvüsége már nem csak családjában rombol, hanem a szűkebb-tágabb környezetében, a magyar nemzetben is. „A jó Isten, mint kegyes és irgalmas gondviselője mindnyájunknak, minden időben talál módot arra, hogy az emberiséget magához térítse. Bizonyos, hogy a Páduai Szent Antal tisztelete is csak egy ilyen bölcs eszköz és mód, mellyel a