Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Rózsa Gábor: A szentesi református középtemető védelme. Még egyszer a fejfák művészetéről

a) KISS Bálint szövegének értelmezése nem zárja ki, hogy feltételezzük, a fejtől való fáját mindenki még életében igyekezett elkészíteni, vagy elkészíttetni. („Mindenkinek volt...") b) Ugyanígy nem zárja ki azt sem, hogy lábtól való fája is lehetett némelyeknek, hiszen ilyet találtunk nem is egyet, sőt még meg is szobrásztuk. c) A fajelek antropomorf jellegét tagadnánk, ha nem keresnénk összefüggéseket a halott vagy halni készülő fajelének motívumrendszere és az élete sora között. A méretek és forma jegyeinek vizsgálatán túl jelentősége lenne a fafajták foszilis dendrológiai vizsgálatának, a megmunkálás maradandó jegyeinek lejegyzésére, statisztikájuk elkészítésére is. d) Nem szabad figyelmen kívül hagyni a jelek csoportosulását, különös vizsgálatnak kell alávetni a páros jeleket, mert ezek az életközösség maradandó lenyomatai a fajel-halotti világban, és így a hitvilágra és a jelrendszerre is megfejtést, kulcsot nyújthatnak. e) Soha nem szabad feledni, hogy a fajeles temető, az ilyen temetkezési szokás a népművészet vizsgálati szempontjai felől is megközelítendő, és egy ennyire egységes formavilágnak építészetben, és más díszítőművészetekben is meg kell jelennie. Meg is jelenik még a város vasmüvességében is, hatással van a kőből faragott jelekre. Ezeket fel kell tárni. Módszerként - főként a páros jelek statisztikájánál - a felismerhető és anyakönyvekből felfedhető családfa vizsgálat korrelációját javaslom, a módszer matematikai-logikai lényegének megtartásával, az intuitív felismerés elsődlegességének megtartása mellett. Gyakorlatilag ezt a feladatot szinte fejben kell elvégezni, mégpedig azonnal, amíg állnak a felmért fajelek. Könnyítésül jön, hogy ennek a temetőnek (1861 óta) vezetett jegyzőkönyve is előkerült az egyházi irattárból, amiből már elkészítették a temető továbbéléséhez szükséges kartotékrendszert, és ezekhez megbízható temetőtérkép is tartozik. A temető védelme a laktanya megszűntével, a városrendezési tervbéli kegyeleti parkká nyilvánításával realitássá vált, és a bozótirtást követően megállapítható, hogy a negyed százados csipkerózsika-álom hasznára volt a fajelek fennmaradásának (a kutya se járt közöttük). A mostani újra-feltárulkozás - főként egy forgalmas út és másik sűrűn látogatott temető mellett potenciális veszélyt is jelentenek a jelekre.

8 Éppen ezért időszerű a szervezett, összehangolt védelem. 1989. november 22-én - két másik szentesi objektum védelmével együtt - sor került az első egyeztetésre a müemlékfelügyelőség, a város vezetősége, az egyház és a védelemben katalizátorként közreműködő Koszta József Múzeum között. Elhatároztatott, hogy műemléki (országos) védelmet nyer a temető megmaradt részének vasút felőli (Ny-i) fele kb. 2 hektár területen 600 egyedi fajellel és ugyanennyi építészetileg meghatározott egyéb sírépítmé-