Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Rózsa Gábor: A szentesi református középtemető védelme. Még egyszer a fejfák művészetéről

RÓZSA GÁBOR A szentesi református középtemető védelme Még egyszer a fejfák művészetéről „ Mindeniknek volt főtől való fája, némelyik re csak egy-két betűvel volt feljegyezve ki fekszik ott; amelyiknek nagyobb főtől való fája volt, többet metszettek rá ... másoknak ismét az egész életek ideje, nevek, feleségek, halálok napja, esztendeje fel volt metszve... vagy éle sre, vagy pedig kicifrázva, kigomboz va voltak, a felső végek kifaragva... " KISS Bálint szentesi egyházépítő esperes nemrég nyomtatásban is megjelent igényes leírását először CSALOG József értelmezte (1957), majd FILEP Antal citálta (1971), ezekre hagyatkozott NÓVÁK László (1980) és legutóbb SZAKÁL Aurél is (1991).' Értelmezésük nem ellentmondásos, de mégsem egybevágó. Valahogy úgy járt a jeles forrás szerzője is holtában, mint a kéziratban másfélszáznál is több esztendőkön át porosodó alkotása. A hatvanas évek derekán - népgazdasági okból - kitették a saját sírjából, a működése alatt nyitott ősök kertjéből, a szentesi református közép(ső) temetőből. A buldózerpolitika elsodorta volna akkor talán az egész 600 méter hosszú, 200 méter széles (12 hektáros) temetőt, ha egy másik hatalmi hóbort, a „titkos térképeken is fehér foltos" laktanya ún. őrzésvédelmi sávjába nem esik, így a sarki őrbódéktól képzeletben kinyitott 50 és 100 méteres nyílású körzők szárai alá esvén megmaradt temetőnek, de lezáratták „mindörökre"." Pedig a pályaudvar szomszédsága, a viszonylag magas fekvésű, a környezetéből jól kiemelkedő Nagy völgyparti hátság, a másik oldalán a közúttal kiváló ipartelepnek ígérkezett (volna). Szentes temetői a régészeti korokban a felszíni terepviszonyok függvényében létrejött telepek szomszédságában alakultak ki. Igazolódni látszik az ősi hiedelem, mi szerint a telep temetője vízen túlra került az esetek többségében. A mai városközpont kellős közepén, a Petőfi szálló és az egykori Szentesi Takarék épületeinek alapozásakor leltek a mai városmag őstemetöjére.

3 Ez is a mai főtéri „csöpörke" másik oldalán elterülő, egyben a legmagasabb fekvésű topográfiai helyen volt telepekhez tartozhatott. A középkori temetőket már az I. katonai felmérés 1783/4-es keltezésű lapján láthatjuk. Ezek a Görgős nevű vízfolyáson túlra kerültek. Ma az egykori vásártér (Apponyi tér), illetve a Villogó és Temető utcák még most is foghíjas beépítésű szegletében voltak. Az alsóparti Kisér városrész temetője is a. Nagyvölgyből Kurcába szakadó Kis-ér déli, vagyis túlsó partjára került a város