Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Paplanosmesterség Hódmezővásárhelyen

tott képek között szerepel egy Báthory-címeres ágyterítő, melynek képaláírásában zárójelben és kérdőjellel jegyezték meg, hogy talán paplan. Nem tudjuk azt sem, hogy huzat került-e rájuk, mint ahogy ez később szokásban volt, Erre utalhat az, hogy a paplanok közepe díszesebb anyagból készült, a széle viszont olcsóbb, esetleg használt, toldott anyagból, mivel ez nem látszott, ha huzatot tettek rá. Ez az eljárás - hogy a közepe, a szem előtt levő rész értékesebb, szebb anyagból készült - a 19. században is fennmaradt. Egy 1802-es vásárhelyi vagyonleltárban például Selyem Kőzepű Paplan-X említenek." Hódmezővásárhelyen az elmúlt századokban az „ágybéli portékák" közé sorolták a paplant, szemben a „ládabéli portékák"-kal, melyek elsősorban viseleti darabok voltak.

3 A módos paraszti háztartásokban a 18. században már használták ezeket. Tólnay Erzsébet 1757-ben így végrendelkezik: „Pál János leányának hagyok egy paplant..."

4 Kóti Istvánné 1802-es vagyonleltárából nemcsak a paplanok anyagáról, hanem értékükről is felvilágosítást kapunk. Ingóságai között szerepel a már említett Selyem Kőzepű Paplan, melynek értéke 4 forint, valamint egy Karton paplan, mely 1 forint 30 krajcárt ért.

5 A paplanok, mint az egyéb ágybéli holmik az asszonyok hozományának részét képezték, a vagyonleltárakban, testamentumokban tulajdonukként szerepelnek a korábbi századokban éppúgy, mint a múlt században. Ez utóbbira vonatkozóan Szeremlei megjegyzi: „Egy jómódú háznál két paplan és dunna, 8-10 vánkos, ugyanannyi derekalj (szintén tollból) és kellő számú lepedő találtatott."

6 A paplan tehát nemcsak századunk polgári háztartásának fontos kelléke, hanem paraszti használatban is fellelhető az elmúlt századokban, s ez indokolja, hogy a néprajz körében tárgyaljuk. Nemcsak a paplan használatáról, de készítőikről is vannak igen korai, bár gyér adatok. Hódmezővásárhelyen a paplanosok 1776-ban a szabókhoz csatlakozva nyertek céhszabályzatot Mária Teréziától, bár a szabók már korábban céhbe tömörültek, lehetséges, hogy a céh korábban is magába foglalta a paplanosokat, csak az elnevezésben nem szerepeltek külön, illetve Szeremlei szerint: „Szabók varrták sokáig a paplant is..."

7 Az 1776-os céhlevél ilyenformán említi a mestereket: „Magyar, és Németh Szabó; úgy Szűr Szabó és Paplanos Czéhbeli Mester emberek", s név szerint fel is sorolja őket, összesen 20 nevet. A szabócéh iratai között meglehetősen gyér a paplanosokra vonatkozó megjegyzés. Feljegyezték a céhbe álló mesterek nevét, így megállapítható, hogy az 1700-as évek végén több, más vidékről való paplanos mester lett tagja a vásárhelyi céhnek: 1786-ban Kis Kun Halasi Lakos Paplanos Pakozdi István, 1790-ben Kis Uj Szállási Lakos Paplanos M Ember Kovats