Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: Az alföldi Munkástanácsok kongresszusa Szegeden (1919. március 2.)

közélelmezés mai formájában képtelen a mindjobban növekvő szükségletek kielégítésére, miért is az eddigi rendszer gyökeres megváltoztatását követelte. Ezért: „1. Követeli, hogy a magyar népkormány hasson oda, hogy a közszükségleti és élelmezési cikkek haladéktalanul feltárassanak és ezen cikkek a lakosság számának megfelelően egyenlően elosztassanak. 2. Követeli, hogy a városok és községek tűzifa és szénszükségletének ellátásáról - amely az élelmezési cikkekkel egyenrangú - az országos faértékesítő központ és szénközpont útján a népkormány haladéktalanul gondoskodjék. 3. Követeli, hogy a népkormány a takarmányfélékről minden lehető módon gondoskodjék, hogy ez által a tavaszi mezőgazdasági munkákra a még meglevő igásállatok munkabírók lehessenek, amelyből kifolyólag a jövő termés, a tej- és húsellátás a legjobban biztosítható. 4. Követeli a vidékek ellen irányuló indokolatlan retorziók azonnali beszüntetését akkor, amikor azok életszükségleteik és szűkös létfenntartásuk biztosításáról kívánnak gondoskodni, mivel maga a kormány kényszeríti mostoha eljárásával a vidékeket arra, hogy élelmezésüket, még retorziót kihívó rendelkezésekkel is biztosítsák. Mindezen kívánságunknak foganatosítására feltétlen szükségesnek tartjuk, hogy a magyar népkormány nevezzen ki Szegedre egy kerületi kormánybiztost, aki mellé az alföldi kerületi pártszervezet több tagú bizottságot küldjön ki, amely bizottság a közélelmezéssel kapcsolatos összes kérdéseket intézi. Ennek a szervnek tétessék kötelességévé, hogy a kerületéhez tartozó Munkástanácsokkal állandó összeköttetést tartson fenn. Az alföldi Munkástanácsok kongresszusa kimondja, hogy könyörtelen szigorúsággal üldözi és teszi lehetetlenné az áruuzsorát és lánckereskedelmet, ennek keresztülvitele céljából az Alföldre egységes árakat állapít meg és erre ármegállapító bizottságot küld ki. A nyerészkedésen alapuló közvetítő kereskedelmet a lehetőség szerint kizárja olyképpen, hogy maguk a Munkástanácsok vásárolnak közvetlenül a termelőktől. Végül kimondja az alföldi Munkástanácsok kongresszusa, azon esetben, - ha a népkormány kívánságainkat nem hajlandó teljesíteni, úgy minden néven nevezendő következményekért egyedül őt tesszük felelőssé és ez esetben számolnia kell azzal is, hogy a négy és fél éves háborúban sok megpróbáltatáson keresztül ment nép türelmét veszíti, mert éhes gyomor soha nem volt jó tanácsadó."

8 Munkácsi István a határozati javaslat kapcsán élesen bírálta Baloghy Ernő közélelmezési miniszter működését. Követelte, hogy vele szemben a kongresszus nyilvánítsa ki bizalmatlanságát, mert „ellenforradalmi ténykedése szerinte nyilvánvaló". Ezért javasolta, hogy Baloghy a miniszterségről mondjon le és „engedje azt át olyannak, aki ilyen fontos ügyekben szociális érzékkel bír".