Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: Az alföldi Munkástanácsok kongresszusa Szegeden (1919. március 2.)

egyidőben - február végén, március elején - mintegy 180 birtokrendező bizottság (mindegyikbe egy mérnök, jogász és gazdatiszt tartozott) kezdte meg a földosztást. Feladatuk volt a földmüvelésügyi miniszter novemberi rendeletei alapján már decemberben megalakult helyi földigénylő bizottságok - amelyek ekkorára már igen sok helyen összeírták a földigénylőket munkájának szakmai és jogi segítése. E birtokrendező bizottságok kiküldése pedig nemcsak „a legforróbb talajra: Szabolcsba, a Viharsarokba"

2 történt mint azt az eddigi szakirodalom állítja -, hanem ezzel együtt Pest, Fejér, Esztergom, Nógrád, Bihar, Heves és Bereg vármegyékbe is. Úgy látszott, megvalósul a magyar parasztság legfontosabb vágya: a nagybirtokrendszer szétzúzása és a földnek a parasztság kezébe kerülése! Mindezen intézkedések hatására a Kisgazdapárt és a Károlyi párt 1919. február 24-én a „legszorosabb együttműködést és szövetséget" hozta létre. Nyilatkozatukban hangsúlyozták, hogy szövetségük célja: a szükséges gazdasági és szociális reformok sürgős életbeléptetése, a dolgozó polgárság és a munkásság egységének megteremtése, a volt reakciós osztályuralom minden restaurációs kísérletének letörése. Nagyatádi Szabó István elismerte, hogy a földreform megalkotásában fö része volt az MSZDP-nek. Kijelentette: „Együtt akarunk haladni a szociáldemokratákkal, mert a falu dolgozó népének meg kell értenie a város dolgozó munkásságát és a proletárságnak meg kell értenie a falu népét. ... Ok hoznák a falut és a Károlyi párt lesz az az összekötő kapocs, amelyen keresztül össze fogják kötni a falut a szociáldemokrata párttal. ... Azt hiszem, hogy mi az együttműködésnek minden alapfeltételével rendelkezünk, megvan hozzá a jó akaratunk, megvan hozzá az elhatározásunk, ennek csak sikere lehet." A Károlyi párttal való szövetség és az MSZDP-vel tervezett együttműködés komolyságát Nagyatádi azzal is bizonyította, hogy felszólította őrgróf Pallavicinit és több konzervatív társát, hogy lépjenek ki a pártból, akiknek így menniük is kellett.

3 Mindez azonban nem volt elég a baloldali szociáldemokratáknak. Ők ellenezték a föld magántulajdonba adását, mert szerintük úgy nem lehet megszüntetni a város és a falu ellentétét. E gondolataikat éppen a kápolnai földosztást ismertető Népszava cikkben propagálták. Kijelentették, hogy a földosztással a falusi proletárból parcellabirtokos kisgazda válik, aki elsősorban azt termeli, amire önmagának és családjának szüksége van, megszűnik proletár lenni, nem törődik a város élelmezésének ügyével. „Ezért tartjuk sürgős feladatnak - írták -, hogy a párt hasson oda, miszerint a birtokreformtörvényben megjelölt másik út - egész nagy uradalmaknak közös birtokba vétele és közös művelése az igénylőkből alakult termelőszövetkezetek útján - az országban minél nagyobb mértékben érvényesüljön, hogy az országot a szocialista szellemű termelőszövetkezetek hálózata borítsa be. Csak ha sike-