Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Tóth István: A gyermekrendőrség Szegeden 1917-18-ban

ügyvédi kamarának, a csanádi püspöknek küldött leveleivel mozgatója és egyben koordinátora volt a szervezett tevékenységnek. Ezt a folyamatot tovább segítendő a Szegedi Gyermektanulmányi Társaság kezdeményezésére, indítványára 1917. május 10-én városházán ún. gyermekrendőrség megalakítására került sor. A helyi sajtó 1917. május 11-én (Szegedi Híradó) részletes cikket közölt az alakuló ülésről, amelyet Szalay József főkapitány nyitott meg. A szervezet létrehozásának szellemi atyja Kádas György szegedi gyógypedagógiai tanár volt. Az értekezleten résztvevők is a széles társadalmi összefogást bizonyították. Legalább olyan mértékben mint a Patronage Bizottság esetében. Jelen volt a Stefánia Szövetség, a Munkásbiztosító Pénztár, több oktatási intézmény tanára és vezetője a fiatalkorúak bírája Orkonyi Ede dr., Pálfy József árvaszéki elnök stb. A legsajnálatosabb, hogy az egész szervezet működéséről igen kevés a forrásanyag. A sajtó a megalakulás után nem is közölt cikket a szervezet tevékenységéről. Pedig a megalakuláskor 120 fő tagsága volt. Néhány hónap leforgása alatt már 300 fős tagsága volt. Főként tanárok, tanárnők. Kádas György 1918 augusztusában kiadott kis füzete az egyetlen ami részletesebben megvilágítja a szervezet működését, megalakulását és országos hatását. Meghatározza a Gyermekrendörség fogalmát és célját. így: „A Gyermekrendőrség fogalma alatt egy társadalmi alakulatot értünk, melynek az a célja, hogy egyrészt a gyermekeket és fiatalkorúakat a testi és erkölcsi veszedelmekkel szemben megvédje, másrészt pedig hogy nagymérvű közrend-, közbiztonság-, köz és magánvagyon-, közegészség- és közerkölcsellenes viselkedésüket lehetőleg megakadályozza." A gyermekrendőrség tagjairól elmondja, hogy azok ugyan igazolvánnyal vannak ellátva, de nem hatósági közegek, hanem csupán számíthatnak a hatóságok fokozottabb támogatására. Nem tarthatnak igényt a hatósági közegeknek kijáró kivételes bánásmódra és kedvezményre sem. Majd számos gyakorlati példát hoz fel a 1 112 éves működés tapasztalataiként. A gyermekrendőrség jogállásáról utasításban informálták a tagokat. Ennek 3. pontja kifejti:„A Gyermekrendőrség tagja különösen a következő cselekmények, mulasztások és esetek alkalmával avatkozik be: ha a gyermek csavarog, koldul, robbanó és tűzvészt okozó tárgyakkal, lőfegyverrel játszik; ha épületeket, közműveket, ültetvényeket stb. piszkít, rongál, ha állatokat kínoz, ha szeszes italok kimérésével foglalkozó helyiségeket és nyilvános éjjeli mulatóhelyeket látogat; ha káromkodik és trágár beszédet folytat; ha kijelölt helyen kívül fürdik, ha munkaerejével visszaélnek s végül ha a gyermek szemmel láthatólag nyomorúságban szenved" Az 5. pont is jól példázza a szervezet arculatát:„A túlzás mindenütt káros; a gyermekrendőrség működésében azonban egyenesen a célba vett eredményt semmisítené meg."