Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: Kiss József csongrádi tanító visszaemlékezése gyermek- és ifjúkorára

Minden visszaemlékezés feldolgozásának alapvető és első lépése a hitelességvizsgálat, a tények, az adatok pontosságának ellenőrzése. Kiss József maga segítette elő ezt a vizsgálatot azzal, hogy tisztességesen közölte, ha egy esemény, név vagy adat nem jutott eszébe: „nem tudom pontosan", „nem emlékszem rá". Csak az emlékezetébe mélyen bevésődő élményeit rögzítette. Mindehhez a segítséget Aquinói Szent Tamás Tanulás előtti imájából kapta, amelyet visszaemlékezése első oldalán le is írt. A benne megfogalmazott segélykérés - „Adj mélyen beható értelmet, tiszta felfogást, hü emlékezetet ... a kifejezéshez elegendő szóbőséget"

3 - egyben kötelező érvényű követelményként állott a visszaemlékezés írója előtt. A szöveg megformáltsága s hitelessége is ezt bizonyítja. Lássuk ezek után a visszaemlékezés építőelemeit, rétegeit. A legterjedelmesebb része az élményekre, a történésekre és a személyekre való visszaemlékezés. Ezt követik az eléggé hosszúra nyújtott eszme- és politikatörténeti reflexiók, amelyek arról tanúskodnak, hogy írójuk, a falusi tanító, miképpen értékeli a 19. és 20. századi magyar történelem fejlődési irányait megszabó eszméket. Ezekre a bőven kifejtett eszmefuttatásokra jócskán rátapadt fél évszázad történelmi tapasztalata, s írójuk később kialakult világnézeti determináltsága. S végül találhatók benne elszórtan előreutalások későbbi eseményekre, tanítói állomáshelyeire vonatkozó adatokra. E részletek sorában figyelhetünk fel pár Csongráddal kapcsolatos megjegyezésre is. A memoár gazdag tárháza a társadalom és szakrális néprajzi leírásoknak; történeti forrásként felhasználható pedagógia és politikatörténeti, sőt még zenetörténeti kutatásokban is. Csak egy-egy villanásnyit idézzünk fel mindegyikből. Legbővebben neveléstörténeti adalékokat sorjáztat. Közülük a falusi népiskola szemléletes megjelenítésén, s tanítók által alkalmazott módszerek leírásán túl az egri érseki tanítóképzőben eltöltött évek élményszerű bemutatása érdemel figyelmet. Éles kontúrú képek és tömör közlések ezek. Szinte filmszerűen peregnek előttünk az 1884-es év iskolai eseményei. A két tanterem, az egyik a nagyiskola volt, amelybe az alsóbb évesek, a másik a kisiskola volt, ahová a felsősök jártak, élete elevenedik meg előttünk. De az is, ahogyan elindították az iskolába a kisdiákokat: „Arra emlékszem, hogy nagyanyám az iskolába való indulás előtt nekem adott egy kis bögre forralt, paprikás bort. A bor beszürcsölése után meleg sült krumplit vettünk a kezünkbe, és azt szorongattuk, hogy a kezünk ne fázzon."

4 Akiknek a padokban vagy a lócán nem jutott hely, azok „a tanszék állványán álló asztal" alá ültek, s - Kis József emlékezete szerint - "néha zsebkendőnkkel bátorságot vettünk a tanító cipőjét törölgetni".

5