Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Fári Irén: Szeged címere

FARI IRÉN Szeged címere Szeged címerét az 1719 május 21-én Laxemburgban kiállított oklevél írja le szövegben és megrajzolt, kifestett alakban is. A város az elkövetkező több mint két és fél évszázad során hűséges maradt ehhez a III. Károly által adományozott jelképhez, kedvelték, használata elfogadottá vált. Ma is lépten nyomon találkozunk a hajdanvolt polgárok ragaszkodásával, számos középületünket díszíti a címer gondosan kőbe vésett vagy gipszbe formált, színezett rajza. Mielőtt szóvá tennénk jólismert jelképünk viszonylag fiatal voltát - hiszen egy címert annál értékesebbnek tartanak a heraldikusok, minél régebbi - szót kell ejtenünk a városi címerek keletkezésének köriilményeiről sajátosságairól. A 16. század elején Werbőczy a következőket írja a magyar nemesség címerhasználattal kapcsolatos fölfogásáról és gyakorlatáról: „...a címer, amelyet a fejedelem valakinek ad, a nemességnek nem szükséges kehéke, hanem csak ékessége. " A középkori törvényeink között nem is találunk egyetlen törvénycikket sem, amely a címerhasznáíatra vonatkozna vagy azt szabályozná.

1 A városi címerek keletkezésére a fordított út a jellemző. Míg a magánszemélyek kezdetben a valódi pajzsra rajzolt ábrát használták később pecsétjükön, addig a városok a valamikor használatba vett pecsétképet helyezték a pajzsra és ebből lett a későbbiek folyamán kellően színezve a címerkép. A Mohácsig terjedő időben mindössze hét felvidéki, ill. nyugati határszéli várost részesített az uralkodó címeradományban, másik ötnek a pecsétjét erősítette meg jóváhagyásával.

2 Szeged esetében látszólag könnyű dolgunk van - hiszen a középkori kisebb pecsétnyomó a mai napig megvan, múzeumunk féltve őrzött darabja. A fanyelű, ezüstbe metszett tipárium körirata: Sigihum Minus Civitatis Zegedini, azaz Szeged város kisebb pecsétje. Az évszám bár szerepel rajta, rosszul olvasható. A négyest úgy írták mint az alsó harmadában elvágott nyolcast. Általában 1480-nak vagy 1490-nek értelmezték.

3 Sajnos a nagyobb pecsét elveszett. Reizner János talált rá az egyetlen vörös viaszban megőrzött lenyomatára egy 1474-ben kelt iraton. A címerpajzson ugyanaz a naturahsztikusan megrajzolt jobbra forduló, kiterjesztett szárnyú sas látható, mint a kisebb pecséten. A pajzs fölött az évszám 1469. Abban egyetértettek a kutatók, hogy nem ez az első pecsétje Szegednek. Egy átiratban fönnmaradt levél szerint már 1368-ban saját pecsétjükkel hitelesítették levelüket. Minden bizonnyal nem egy, hanem három pecséttel keh számolnunk. Átszeged, Szeged - a vár alatt elterülő rész, a Palánk - és valószínűleg Felszeged is használt önállóan pecsétet, de ezek nem maradtak korunkra. Az 1469-es évszámban nagyjelentőségű városfejlődési mozzanatot látnak a mai kutatók: a három rész egyesülésének befejeződését. A lassú, évtizedeket igénybevevő folyamat Mátyás uralkodása alatt gyorsulhatott föl, aki sorban átírta, megerősítette és megújította a szegediek korábban nyert privilégiumait. A nagypecsét körirata nagyon fontos lett volna, ha időközben el nem vész. Úgy vélték ugyanis, hogy tartalmazta a város közjogi állását, azt, hogy szabad