Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kőhegyi Mihály: Csanád megye táblabíróvá választja Széchenyi Istvánt (1836)

KŐHEGYI MIHÁLY Csanád megye táblabíróvá választja Széchenyi Istvánt (1836) A magyar történetírás 1945 után vagy tíz évig tudomást sem vett Széchenyi István létezéséről, nevét kiejteni is szentségtörésnek számított. Halálának századik évfordulója (1960) azután megtörte a jeget, és ráébresztette történészeinket elmulasztott kötelességükre.

1 A nagy lendülettel megindult kutatások azonban csak részfeldolg^ozásokat eredményeztek, újabb összefoglaló mű megjelenésére nem került sor. Pedig alig lehet vitás, hogy Széchenyi részesedését a magyar polgári átalakulás eszmerendszerének kialakulásában és kezdeti érvényesülésében nem leszünk képesek iratainak teljes kiadása nélkül megállapítani. Széchenyi István akkor jelent meg a közéletben, amikor a történelem kikerülheteüen szükségszerűségként tűzte napirendre a fejlődés gátjainak eltávolítását és a polgári intézmények létrehozását Magyarországon. Történelmi helyének és jelentőségének megállapítására az egyetlen helyes és alkalmas mérce csak az lehet, hogy mennyiben szolgálta vagy gátolta eszméivel és tevékenységével ennek a történelmi folyamatnak az elindulását és előrehaladását. A Magyar Tudományos Akadémiát életre hívó gesztusával a magyar nyelvnek, a nemzeti irodalomnak, s ezeken keresztül a nemzetté válás ügyének tett felbecsülhetetlen szolgálatot. Hitel című munkájának megírása és 1830 elején történt megjelentetése komoly jelentőségű volt a tekintetben is, hogy a Széchenyi által „52 piciny királyságnak'' nevezett megyék az 1832-1836. évi országgyűlésre küldendő követek utasításaiba haladó eszmék gyakorlati megvalósításának egész sora kerüljön.

4 Az egyes megyék elszigeteltsége is megszűnt, és erejük megsokszorozódott azzal, hogy kialakult a kerületi üléseket előkészítő megyei tanácskozások rendszere. Az ellenzék vezetői összejöveteleiken egyeztették elképzeléseiket a követendő elveket és taktikát illetően. E megbeszéléseken - többnyire Csapó Dániel tolnai és Nóvák Antal békési követ szállásán - dőlt el, ki lesz a javaslattevő, ki és milyen sorrendben szól a vitás kérdésekhez, mi a teendő egyes javaslatok visszautasítása esetén stb. A tanácskozások fő szervezője Wesselényi Miklós volt, aki rendszeresen tájékoztatta Széchenyit, és tanácsát kérte.

5 Az országgyűlés befejeztével (1836. május 2.) a követek beszámoltak a sikeres munkáról s nyilván Széchenyi István tevékenységéről is. Magánbeszélgetésekben pedig számos alkalommal szóba került neve és áldásos tevékenysége. Erdemei hivatalos ehsmerését - más megyék mellett - Csanád megye is kinyilvánította, amikor a nemesi közgyűlés táblabíróvá nevezte ki.

6 Az erről szóló értesítés a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának Széchenyi-gyűjteményében maradt fenn, s ez alapján közöljük betűhíven: Kivonat Tekéntetes Nemes Csanád Vármegyének folyó 1836ik esztendei Szent Mihály hava 13ik napján Makón tartatott Közgyűlése Jegyző Könyvéből. 1297. sz. a.