Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Szőke Ágnes – Lukács Zoltán: Ónozott avar kori bronztárgyak. Beszámoló az ónozott bronzok tisztításához végzett kitéti vizsgálatok eredményéről

SZŐKE ÁGNES - LUKÁCS ZOLTÁN Ónozott avar kori bronztárgyak Beszámoló az ónozott bronzok tisztításához végzett kitéri vizsgálatok eredményéről A fémbevonatokkal kapcsolatos megfigyeléseim és tapasztalataim rövid ismertetése magyarázatot ad arra, hogy mi tette szükségessé a kitéri vizsgálatok elvégzését. Munkám során sokszor adódott, és jelenleg is feladataim közé tartozik, avar kori köznépi temetők anyagának restaurálása. E sírmellékletekben még bevonat formájában is elenyésző számban fordul elő nemesfém: arany és ezüst. Ennek ellenére igen változatos felületnemesítő eljárással, megoldással találkozunk. Példáimat nagyrészt a Székkutas-Kápolna dűlői avar temető anyagából vettem. A temető 534 avar sírjából összesen 108-ban találtunk különböző fémdíszekkel ellátott övet.

1 Az anyagát tekintve leggyakoribb az öntött bronz és a rézötvözetű lemezes préselt díszek, de szép számmal találunk vas alaptíakat is! Az eddig általam restaurált darabokon kivétel nélkül megfigyelhető, és az esetek többségében meg is őrizhető, de eredeti fémes megjelenésüket már elvesztett fémbevonatokat találtam. A bevonatok anyaga ón, s felvitelüknek három lehetséges módját figyekem meg. I. ónlemez borítás: valószínű nem egyedi esetekről van szó, de ilyen kivitelű övdíszekről tudomásom eddig csak a székkutasi anyagból van: a 383., 391., 396., 477. sírokban. Az alap minden esetben vaslapocska, melyre ráhajlítják az ónlemezt. II. mártásos eljárás vagy tűzi ónozás, III. ,,nielló"-összetételű(?) bevonat. Ez utóbbi kettő megfigyelhető az öntött bronzoknál éppúgy, mint a préselt lemezeseknél. A tárgyalt bevonatfajtáknál az alapvető különbség az anyagösszetételben lehet, melyet a bevonatok és a tárgyak korrodált állapota, mértéke jelez. Valószínű, hogy a mártásos eljárással felvitt ónbevonatnál tapasztaljuk, hogy sokszor teljes vastagságában átalakul már rosszul tapadó, könnyen letisztítható laza réteggé. A „nielló"-összetétel

2 elnevezéssel a bevonat eUenáüóképességét szándékoztam jelölni és kiemelni. Ugyanis szembetűnő a különbség az előbb tárgyaltnál, e bevonat korrózióval szembeni stabilitása és ebből következő védőfunkció mei tartása. Az ilyen bevonatú tárgyak felületén jóval kevesebb korróziós termékkel találkozunk, és a tisztításuk is eredményesebb. Eddig míg csak tájékozódó jellegű vizsgálatokra volt lehetőség. A kérdések megválaszofisához további analízisek sorozata szükséges. Az ónbevonatos tárgyak tisztítási problémája kapcsán rövid restaurálástörténet következik a hazai fémrestaurálás területéről. Az ónbevonat létezése ma már egyértelműen bizonyított. E tárgyak restaurálásakor b dokumentatív értékű bevonatok megőrzése is feladatunk! Én e bevonattal 1974-ben találkoztam először. Természetesen nem tudtam azonnal, hogy ez tnzony az ónbevonat Két leletmentés

4 avar anyagának restaurálásakor