Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Moldovay Gézáné: A klárafalvi avar sírok koporsómaradványairól

MOLDOVAY GÉZÁNÉ A klárafalvi avar sírok koporsómaradványairól Klárafalván 1974-ben a Vasút utcában végzett földmunkák során egyéb régészeti korú leletek mellett avar sírokat is találtak. A bejelentés után B. Nagy Katalin végzett leletmentést, melynek során 13 késő avar sírt tártak fel. A sírok közül kettőből, a 8. és 11. számmal jelzettekből, olyan famaradványok kerültek elő, melyek az ásató szerint egyértelműen koporsómaradványnak tekinthetők. Mindkét sírból nagyszámú koporsódarabkát kaptam meghatározás céljára, ezek közül a legnagyobb darab 78 mm volt, ám a darabok szélessége nem haladja meg az 5 mm-t. Zömmel aprók, elmorzsolódottak voltak. A mentés óta szobahőmérsékleten, száraz levegőn tárolt, teljesen kiszáradt fadarabkák erősen morzsálódtak. A könnyen aprózódó kis darabokat először a hagyományos paraffinos átitatással készítettem elő a mikromótos metszéshez. A metszés során azonban a minta kitört, szilánkolódott, a xylolos paraffinkioldáskor a metszetek fehsmerhetetlenül szétestek. Célszerűnek tűnt a nagymértékben összeszáradt, zsugorodott leleteket olyan anyaggal átitatni, amely nem kíván víztelenítést, tehát az alkoholos-xylolos kezelés elkerülhető, és nem szárítja tovább azokat. A British Museum laboratóriuma által javasolt polietilénglikol bizonyult a legalkalmasabbnak, e vegyületnek is a 4.000-es molekulasúlyú polimerje. Először ennek 20%-os oldatába helyeztem a mintákat, majd egyre töményedő oldatsoron át tiszta poüetilénglikolba, s 50-60 C hőmérsékleten teljesen átitattam. Az így preparált vizsgálati anyagból háromirányú metszeteket készítettem. A két sír mikroszkópos szerkezete tökéletesen megegyezett, mindkét koporsó azonos, növényi eredetű anyagból készült. A kb. 300 megvizsgált metszeten a fatestre jellemző anatómiai sajátságok azonban sehol sem látszottak. A keresztmetszeti kép homogén sejtek tömegét mutatja. Változó, 17-60 sejtsor szélességű, gyűrűs szerkezetet találunk. A sejtek szorosan záródnak, nagyjából téglalap keresztmetszetűek, radiális sorokba rendeződtek, vastag falúak. A radialis metszeteken megfigyelhető, hogy a sejtfalak simák, perforációmentesek, falvastagodások nincsenek. A tangenciális síkban metszett mintákon helyenként fellelhetők a bélsugarak, sok sejtsor magasságúak, 1-2, legfeljebb 3 sejtsor szélességűek. A bélsugársejtek nagyon aprók, keskeny keresztmetszetűek. Ezen anatómiai bélyegek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az idő egy fa másodlagos kérgének paraszövetét őrizte meg. A paraképződés csak a többéves fában indul meg, hazai fajokban átlagosan 10 év után. A fák másodlagos szárvastagodása során a háncstest periferikus szövetei a dilatáció hatására elszakadnak. Az itt képződő másodlagos osztódószövet - a parakambium - hozza létre a preidermát az epidermis