Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

NÉPRAJZ - Nagy Vera: A kender termesztése és feldolgozása Szegváron

NAGY VERA A kender termesztése és feldolgozása Szegváron A kendermiinkák kutatása a néprajzi szakirodalom egyik legalaposabban feltárt részét alkotja, mégis több tényező indokolta, hogy az 1992. évi Szegváron rendezett honismereti tábor keretén belül többek között ezt a témát vizsgáltuk. Míg az ország sok más helységében születtek tanulmányok a kendermunkákról, környékünkön nem kutatták, noha ennek itt is voltak hagyományai. Szegvár e tekintetben különösen kiemelkedő helyet foglal el, mert nemcsak múltja van e tevékenységnek, de nagyüzemi keretek között ma is folyik a kender feldogozása. A gyűjtés során tapasztalhattuk, hogy csupán a legidősebb - 80 év körüli adatközlők tudtak segítségünkre lenni az adatszolgáltatásban, ami azt jelenti, hogy néhány év múlva már nem lehet mindezt felgyűjteni. Végül témaválasztásomat az is indokolta, hogy jól kiegészíti a környékbeli takácsmesterség feldolgozására hányuló eddigi kutatÁsaimat. A nyomásos földművelő rendszer idején a kender helyét a határban egy tagban jelölték ki.

1 Ennek emlékét határnevek őrzik, melyek közül a Kenderföldek elnevezésű határrészre a legidősebb emberek Szegváron is emlékeznek Igen jó minőségű földek terültek el ezen a részen, melyek kendertermesztésre különösen alkalmasak voltak Századunkban az egyes parasztgazdaságok a szántóföld egy részét, általában a jobb, trágyásabb részét választották ki erre a célra. A kendert a kukoricával egyidőben, sokszor a kukoricaföld folytatásaként vetették. Vetés idejére különösen alkalmasnak találták a nagyheteL, virágvasárnap és húsvétvasárnap közötti hat nap valamelyikét, mert úgy tartották, hogy a nagyhéten vetett kender nagyra nő. A kendert sűrűre kellett vetni, hogy vékony szálú legyen, vékony fonalat tudjanak majd fonni belőle. A vetést kézzel végezték szakajtóból, zsákból vagy vödörből szórva, utána elboronálták. Az 1920-as évektől a nagyobb gazdaságokban vetőgépet is használtak erre, a búza sor-, és szemtávolságának megfelelően beállítva. Külön vetették és másként dolgozták föl a vetőmagnak szánt kendert. Ezt ritkásan szórták el, hogy vastagra nőjön. Ennek durva rostjait a mag kinyerése után eltüzelték vagy köteleshez vitték A kender betakarításának módja kétféle lehetett, a termőföld nagyságától és minőségétől függően nyűtték vagy vágták. A nyüvés archaikus betakarítási mód, melyet a gabonaneműeknélis alkalmaztak egykor s ezt a kendertermesztésben őrizték meg legtovább.

2 Kis darab földön, vagy puha földön főnyűtték a kendert, 6-8 szálat kézzel összefogva - azaz egy markot - gyökerestől húztak ki a földből. Nagyobb földterület vagy keményebb talaj esetén a kendert szárvágóval, ritkábban nagykaszával vágták de készítettek erre a célra ún. kendervágó kaszát is. Ezt kovács csinálta elvágott kaszapengéből. A levágott kendercsomót a tarlóhoz ütögetve leverték a levelét, bugáját, majd kévékbe kötötték. Egy kévét annyi kenderszál alkotott, amennyit két marékkal össze tudtak fogni. Az áztatás miatt célszerű volt kisebb kévéket kötni. Egyes