Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Nagy Ádám: Kiállítás Szegeden az aradi múzeum 1848-49-es gyűjteményéből

a szervezésben, valamint Tóth István és Nagy Ádám a tényleges rendezésben. A kiállítás látványtervét Kratochwill Mátyás modellező grafikus, a plakátot, meghívót, leporehót Pölös Endre grafikus készítette. Anyagiakkal járult hozzá a kiállítás sikeréhez a Hungarico Kft. szegedi képviselete, a Generali Biztosító és a Szegedért Alapítvány. Ritka alkalom, hogy ennyi 1848-49-es emléket lehet együtt látni. Bizonyára minden kornak más és más tanulságul szolgál. Szegeden a centenáriumon kívül 1902-ben is volt egy ehhez hasonló kiállítás. Akkor a kolozsvári Kreith Béla-féle gyűjteményből. A Szegedi Híradóban így írtak a bemutatóról: „... gyönyör a szemlélőnek, oltár a hazafinak, kincs a töiténetírónak... Tanúságtétele a rejtve élő közerőnek..'' Ma is elmondhatjuk rmndezeket. A gyorsan teleírt vendégkönyv a mostani kiállítás szükségességét és hatását is szokatlan erővel bizonyítja. A vendégkönyv lapjai valóban ritkán tapasztalt gyorsasággal teltek meg. A közönség együttérzése sugárzik a beírásokból. Az átlagnál sokszorosan többen érezték szükségét valamiféle írásos megnyilvánulásnak. Mindössze 4-5 kritikai megjegyzést olvastunk (hibás feliratok a hírekkel szemben szegényes, tárlatvezetés hiánya, stb.), a túlnyomó többség azonban köszönetet mond a kiállításért. Külön tanulmány témája lehetne, hogy ki hogyan, milyen szavakkal fogalmazza meg élményét a látottakról az elgondolkodtatótól az emlékezetes, megható, felemelő jelzőkön keresztül egészen a lélekemelő, megrázó, lenyűgöző jelzőkig. Sokan fejezték ki hálájukat, köszönetüket a hősöknek a manapság egyáltalán nem divatos érzelmi teh'tettséggel: Az egyedülálló kiállítás megrendítő és egyben nagyon jó, hogy lehetőségünk van nekünk ifjaknak egy kicsit együttérezni." Többen egyszerűen vers idézeteket írtak le, rövid gondolatokat a Himnuszból, Szózatból, Petőfi és Vörösmarty költeményeiből. Voltak, akik egy-egy tárgy számukra - érdekességét emelték ki. A sok iskolás látogató között a fegyverek arattak sikert, de errüítették a bitófa darabokat, Kossuth, Damjanich és Leiningen személyes tárgyait is. A kiállítások sikerének bizonyítására rendszeresen szoktuk idézni a látogatók számának adatait. Önmagukban a számok természetesen semmit sem mondanak. Mélyebb elemzés híján néhány megjegyzés kíséretében, a történeti hűség kedvéért leírjuk a hivatalos nézőszám adatokat: 1992. október = 11361, november = 5306, december = 1976, 1993. január =2197 fő. Egyértelműen mindössze az októberi szám emelhető ki, az előző évihez képest is négyezer fővel több. De az adott évben is kiemelkedő nézettséget jelent. A többi hónapokban csupán 500-1000 fős átlagon fölüli nézőszámot regisztrálhatunk A számok alakulásában sokminden közrejátszik Általános a csökkenő tendencia és a téli hónapok az ünnepek sem kedveznek a múzeumlátogatásnak. A lelkes látogatók feltűnően nagyszámú vendégkönyvi bejegyzései alapján és a szakmai érdeklődés számtalan egyéni és hivatalos megnyilvánulása alapján a kiállítást mégis nagyhatásúnak érezzük. Elég sokszor merül föl a vendégkönyv lapjain az a kérdés, hogy miért nincs ez a gyűjtemény Magyarországon, illetve, hogy Aradon kellene kiállítani. Az utolsó bejegyzés is éppen erre utal: „A kiállítás magas színvonalú, megérdemelne