Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Nagy Ádám: Kiállítás Szegeden az aradi múzeum 1848-49-es gyűjteményéből

NAGY ÁDÁM Kiállítás Szegeden az aradi múzeum 1848-49-es gyűjteményéből 1992. októberében kiemelkedő jelentőségű kiállítással enűékeztiink meg a szegedi Móra Ferenc Múzeumban az 1848-49-es magyar forradalomról és szabadságharcról. Az aradi múzeum relikvia-gyűjteményéből mintegy félezer darabot mutattunk be. Az esemény méltán keltette föl először a napi sajtó figyelmét, majd a nagyközönség régen látott őszinte érdeklődését. A szegedi kiállításnak több, mint két éves előtörténete van. 1990. márciusában két újságíró számolt be képes riportban arról, hogy bepillanthattak az aradi múzeum raktárában őrzött 1848-49-es gyűjteménybe. Ezzel megnyugtatóan nyilvánvalóvá vált, hogy a múlt század végén összegyűlt dokumentumok és tárgyak megvannak. A gyűjtemény nemcsak számunkra, hanem az egyetemes történeti kutatások számára is becses, fontos forrás. A két város, Arad és Szeged szorosabb, hivatalos kapcsolata még az 1989. végén Romániában lezajló forradalmi események idején kezdődött. Szegedről már Szilveszterkor több segély szálhtmányt indítottak útjára. 1990, folyamán aztán mind a városok, mind a szomszédos megyék vezetői is felvették a kapcsolatot. Ismerkedtek a tartalmas jószomszédi viszony kiépítésének lehetőségeivel. Az egyik, első kézenfekvő lépés a kulturáüs területről adódott, ezen belül is a múzeumok jöhettek számításba. 1991. tavaszán a szegedi alpolgármestemő személyesen győződött meg a gyűjtemény létezéséről és jó áhapotáról. Az aradi muzeológusok értő és baráti fogadtatása alapján reményteljessé vált a szegedi kiállítás megvalósulása. A helyi újságok 1991. októberében adtak Mrt először az 1848-49-es vendégkiállítás lehetőségéről. Novemberben a város vezetői és múzeumunk szakemberei megállapodásban rögzítették a kiállítási cserék tematikáját. 1992. elején az aradi múzeum vezetői és illetékes muzeológusai megtekintették a szegedi helyszínt. Megbeszéltük a kiállítandó dokumentumok válogatásának szempontjait. Márciusban a szegedi rendezők az aradi múzeumi raktárban, az ottani kollégákkal közösen áhították össze a bemutatásra szánt emlékek listáját. A muzeális tárgyak és dokumentumok országból való kiszálh'tásának engedélyezése bonyolult, hosszú időt igénylő adminisztratív feladatnak bizonyult. A nyár folyamán az alpolgármestemő bukaresti útja alkalmával is igyekezett személyes tárgyalásokkal gyorsítani az ügyet. Végül három napos átadás-átvételi munkával (a romári nyelvű tárgyjegyzék előzetes lefordítása, biztosítás megkötése után ) a kiállítási anyag 1992. szeptember 25-én kehő rendőri kísérettel - az ezidőtájt szokásos liatárátkelési nehézségek miatt is - a szegedi Közművelődési palotába érkezett. De milyen gyűjteményről is van itt szó? Hogyan keletkezett ez a gyűjtemény, amelyet századunk pohtikai viharai elszakítottak tőlünk, amely pétiig történelmünktől elszakíthatatlan? Amelynek alapos ismerete a magyar és az egyetemes történetírás számára egyaránt szükséges, és amelyet évtizedek óta nem látott sem a nagyközönség, sem a szakember?