Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: Amerika a századelőn, ahogy egy csongrádi plébános látta

fizetett 50 dollárt pedig méltányosnak tartotta. Természetesen itt sem tudta megállni, hogy ne csípjen oda a magyar püspöki karnak ilyen formában: ,,Annak dacára, hogy Magyarországon van a világ leggazdagabb püspöki kara, de Pázmány Péter dekatolizált budapesti egyeteme óta sok vajúdás, tervezgetés és jajveszékelés dacára nem bír Magyarországon megszületni egy másik katolikus egyetem."

15 Alaposak a gazdaságot elemző részek is. A tényszerű leírások mellett konkrét példákkal is élt, amikor az amerikai mentalitást érzékeltette e területen: „A gyárak létesítésében nem arra fektetik a fősúlyt, hogy fényesen és nagy költséggel legyenek kiállítva, hanem az amerikai élelmesség szerint minél kevesebbe kerüljenek és minél többet jövedelmezzenek. Sok gyár van deszkából építve kátrányos papírtetővel, s ha kilyukadt a tető, tesznek a lyukra egy darab bádogvagy papírlemezt, és halad tovább az üzem."

16 Leveleiben - hasonlóan a kézirathoz - bőszavúan tájékoztatott az amerikai núndennapok jehegzetességeiről: a lakásépítésről, a fűtésről, a kenyérsütésről és a fagyasztott húsokról.

17 Sajátossága Hegyi tudósításainak még az is, hogy az amerikai munkabéreket és árakat rögtön átváltja koronába, eszerint egy dollár öt korona értéknek felel meg. Erre példája, hogy dokkmunkával 3-4 dollár napibért is meg lehet keresni, mikor otthon másfél korona a korabeli napszám. A kézirat bevándorlókról és az amerikai magyarokról szóló részei elvesztek. Viszont a jótanácsokat tartalmazó szövegrészlet arról árulkodik, hogy Hegyi ezt a bűvös világot a korábbi lelkes elragadtatása ellenére idegen földnek tekinti, de azok számára, akik mégis útrakelnek, pontos útmutatást ad még arról is: hány dollár az útiköltség egyik városból a másikig, hol lehet jegyet váltani, valamint azt is hangsúlyozza: „munkaviszonyok iránt legkönnyebben útbaigazítást szerezni" a lelkészektől és a magyar korcsmákban lehet. Mindezt kiegészíti egy 1904-es levélrészlete, amelyben informál arról, hogy a kivándorlók sikeréhez a szerencse és az angol nyelv ismerete járulhat hozzá, meg az, ha a keresett szakmák - a bányász, a géplakatos és a kovács - művelője; az értelmiségiek közül pedig csak a papok és az orvosok kelendők, „más intelligens ember azonban nem bír álláshoz jutni angol nyelvismeret nélkül, hacsak gyári munkássá nem lesz."

18 Vallomásjellegű a kézirat befejezése, a Toldalék. Ebben hazatérése utáni kálváriáját összegezte. Keserűen jegyezte meg: az amerikai magyar árvaház ügye „a püspöki kart nem érdekli", és „hiába kilincseltem aimnisztériumokban is." Pedig a Lousianában fekvő, a német bencés rendtől vásárolt 1500 holdas birtok erre kiválóan alkalmas lett volna. Vádolja Böhm Károly és Gross Ferenc lelkészeket, hogy börtönbüntetése alatt ezt az erdős birtokot parcellázva értékesíteni akarták, a menhelyet pedig könyöradományokból kívánták fenntartani.

19 így a szinte mindenéből kiforgatott és meghurcolt ember fájdalmas kiáltása mély együttérzést váltott volna ki az olvasójából, ha egyáltalán a támogatást visszautasító hivatalok bürokratáin kívül valaki más is olvasta volna.