Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: Újabb adalékok a csongrádi Kossuth-levelekhez

Közülük az elsőben örömmel értesíti Kossuth Burg Károlyt, Károlyi István gróf gazdasági tanácsnokát, 1845. szeptember 18-án, hogy Besnard, "mint az angol-francia Capitalisták azon teljhatalmú választottja, kit az említett Capitalisták felhívásom következtében Pestre küldöttek...", elindult Magyarországra. Szól még ezen kívül a francia bankügynök utazását késleltető betegségéről is, de - szerinte - ez nem gátolja megérkezését. Azt ekkor még nem sejthette: nem fog megérkezni. A levél nyilvánvaló szándéka, hogy a kölcsön megszerezhetőségének közelgő reményében meggyorsítsa a gróf és a csongrádiak örökváltsági szerződésének (alkujának) elkészítését. Kossuth újabb levele, amelyet Károlyi István grófhoz írt 1845. november 20-án, örömmel veszi tudomásul, hogy a váltságalku megköttetett, s a váltságpénz befizetési határnapja 1846 január elseje. Mindezekért dicsérő szavakat is intéz a grófhoz, aki a reformok ügyét támogatók közé sorol ekképpen: "Hazánk jövendőjének biztosítására senki nem tehet többet, mint azon nagylelkű földesurak, kik a magyar községek felszabadításával e sok vész által fenyegetett hazának s királyi székének új meg új szabadság érzetétől buzdított védelmezőket adnak. " Az érdekegyesítés költői szárnyalású megfogalmazása csendül ki e levélrészletből. Viszont a gyakorlati kérdések megvalósíthatósága közül igen sok a gond. Elsősorban az, hogy sem Besnard, sem a váltságpénz nincs meg. A francia ügynökről - érzékelteti Kossuth - le kell mondani, mert "szerfölött sokba kapván egyszerre erejét s tehetségét francia könnyelműséggel túlbecsülé", s azt az ígéretét, hogy a pénzzel október elején Pesten lesz, nem tartotta be. Ezért Kossuth kéri a grófot, ha a kölcsönügylet lebonyolítása emiatt halasztódna, akkor "méltóztassék a Csongrádiak iránti kiegyezést azzal tetézni, hogy a pénzletétel határnapját ... fél esztendővel hárább tegye". Ezalatt ifj. Szabó Pál, a Kereskedelmi Társaság igazgatója a kölcsön realizálására Franciaországba utazik. Súlyosbítja a nehéz helyzetét még az Európán végigsöprő pénzügyi válság is, amelyet így mutat be Kossuth: "A kamatláb még Hollandiában is 3, 4 percentről 8 percentre hágott, s ez okozhatá, hogy említett ügynökünk szavának nem állott." Ennek ellenére derűlátó, amikor ezt írja: "hitelünk (mármint a Kereskedelmi Társaságé - a szerző) Európa piacán oly szilárd lábon áll, hogy társaságunk részéről még ily körülmények között is megvéltük a kölcsönt csináltatni." Vagy később is olvashatunk bizakodó - megnyugtató szavakat a levélben: "A kölcsön bizonyos. Kereskedelmi Társaságunk azt saját firmája alatt initialván