Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: Újabb adalékok a csongrádi Kossuth-levelekhez

Változatlanul reménykedik, hogy "Csongrád váltva, s a jövő év első napjára kifizetve lesz". Ennek garanciáját az ügyért munkálkodó nagylelkű jóakaróiban találja meg. Közöttük Kossuthban, akitől a levél befejező részében az ügy további gondos ápolását kéri. A levél tartalma mindenképpen azt bizonyítja, hogy a csongrádiak és Kossuth kapcsolata nem szakadt meg a kölcsönforrások elapadásával, de az ezt érintő többi forrásról nincs tudomásunk; vagy lappangnak valahol, vagy megsemmisültek. Mindenesetre az újabb levelek legfontosabb tanúsága is az, hogy a magyarországi tőkehiány párosulva a nyugati tőke bizalmatlanságával a legnemesebb szándékokat is zátonyra futtatja az örökváltsági szerződések megkötésében. Még akkor is, ha a földesúri jószándék (ami jellemezte gróf Károlyi Istvánt is) mindenféle kedvezményekre és engedményekre kész. Ez a csongrádi sikertelenségsorozat is rádöbbenthette Kossuthot arra a felismerésre, hogy az önkéntes örökváltság alkalmatlan a jobbágykérdés megoldására, új utakat kell keresni. Ezt pedig 1846. május 27-én Wesselényinek írt levelében az állam által kötelezett általános örökváltságban és állam által garantált és nyújtott kölcsönökben találta meg. 15 Ugyancsak a lehangoló csongrádi tapasztalatok késztethették Kossuthot, hogy a vásárhelyi örökváltsági ügy képviseletét 1847-ben visszautasítsa azzal: várják be a jövő országgyűlést, ne siessenek, valami mindenesetre történni fog. 16 S végül még egy adalék a levelekhez, amelyeknek az utóélete is eléggé kalandos. Az 1930-as évekig a város irattárában porosodtak, a visszaemlékezők szerint senki nem tudott róluk. Míg a csongrádi gazdák és a Károlyi grófok közötti halászati jogvitában - dr. Ormos Lajos árvaszéki ülnök jóvoltából - fel nem használták perbizonyítékként az 1930-az években. A per egészen a háborús évekig elhúzódott, amikor is a levelek és az iratok az ügyben érdekelt dr. Ormos Lajoshoz kerültek vissza, aki felismerve azok értékét - a zűrzavaros időszakban nem a városi levéltárban, hanem a hivatali páncélszekrényében rejtette el. S amikor a kiürítési parancs jött, ő a kilenc, hosszában összehajtott levelet belső zsebébe téve vitte magával nyugatra. Sajnos a többi iratot-jegyzőkönyveket, szerződéseket - a városházán hagyta, de ezzel meg is pecsételte sorsukat, hiszen a hozzáértés és a papír hiánya miatt a jóminőségű papírokat feldarabolták, és üres hátoldalukra idézéseket nyomtattak, írtak. A levelekre viszont, amikor 1948-ban hivatalosan átadta a város főjegyzőjének, már nem ez a sors várt. Megőrzésüket az ötvenes évek elején szerveződő múzeumi munkaközösségre bízta a város vezetése. így jutottak ezek a felbecsülhetetlen értékek a csongrádi múzeumba. S reméljük, a Kos-