Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

NÉPRAJZ - Szűcs Judit: Férfiviselet Csongrádon. (Egy megkezdett vizsgálat tanulsága)

mentek a városba, akkor subában és gyalog indultak útnak. (A Tari László Múzeumban egy hímzés nélküli fehér suba van, leltári száma 89.15.1.) A továbbiakban, ha az említett tárgy vagy fotó a csongrádi Tari László Múzeumban megtalálható, akkor zárójelben szerepel a leltári száma. A birka bőréből készült a téli fejfedő, a sapka, az ujjatlan bekecs, tehénszőrből varrták a tarisznyát. Ezeket a viseleti darabokat szűcs készítette. (A felsorolás sorrendjében. 91.20.1., 85.12.1., 89.3.1.) A mentét, a XVIII-XIX. század fordulóján a paraszti viseletben virágkorát élt ruhadarabot a XX. század elején Csongrádon is használták. A lexikonban prémmel szegélyezett, kék vagy piros színű, vitézkötéses posztóujjasként leírt3 ruhadarabról Újváriné Máté Annától hallottam. Szülei a 20-években ünnepnapokon a tanyára hazatérve emlegettek olyan gazdákat, akik szép mentét viseltek. A két világháború között a középkorú gazdák viselete hasonló volt, hétköznap cajgruhában jártak, ünneplőre csizmát, hozzá "bricsesz" nadrágot, kabátot, mellényt, télen rövid télikabátot viseltek. Még a módos paraszt családok egy részében is csak két ruha, "dógozós" és ünneplő volt. Nézzünk meg néhány amatőr és műtermi felvételt, amely a tárgyalt társadalmi rétegek viseletéről tájékoztatnak bennünket. Kilenc alakos, kissé homályos kép (Itsz. 91.24.1.). A középső négy férfi jólöltözöttsége, a földre terítés, a mögöttük lévő deszkacserény, az öt hátrébb álló alak, akik közül három juhászra, pásztorra (kettő talán bojtárra) utaló viselete a Szent György-napi bokrosi kihajtást idézi. (Bokros, ahol a Tisza szabályozása után legelője lett Csongrád városának4.) A középen ülő három férfi közül a bal oldali subában, a jobb szélső rövid, prémgalléros kabátban van. A középsőn kiskabát, mellény, nadrág és csizma. Mindhárman benyomott tetejű, lehajtott szélű kalapot viselnek. Módos gazdáknak látszanak. (Az előttük heverő férfi a középső ülő alakhoz hasonlóan öltözött.) A körülöttük álló öt alak pásztornak, juhásznak látszik, magasságból, tartásból ítélve közülük három idősebb. Csúcsos tetejű kalapot viselnek, közülük kettő botra támaszkodik, a bot nélküli, cserényhez támaszkodón pitykés mellény látszik. Ez a három férfi világos színű, vastag (feltehetően zsírral és hamuval impregnált), bokáig vagy földig érő vászongatyát visel. Kása István szülei, "Énekes Kása" és felesége két világháború között készült amatőr felvételen láthatók. A férj első világháború előtti viseletben, posztóruhában5, amely kiskabátból, kislajbiból, (feltehetően ellenzős) nadrágból áll, amelyhez lábbeliként csizma tartozik. Az idős gazda kissé zord arccal ül, zordságát talán a fényképezkedés alkalma és a megszokott kalap hiánya okozhatja. (Ltsz. 91.26.5.)