Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

NÉPRAJZ - Fehér Gábor: Motivációk és célok Mórahalom iparűzőinek körében

"Semise". "Ezen még gondókodni se tudtam. Csak dógoztunk. " emlékezik vissz Somogyi István. "Ami van, awà mög vagyunk maradva, mer nem főhettünk többett" - így Sziveri Mihály kovács (1909) felesége. A korosztályok véleményét Tóth István mondja ki legkerekebben, habár indítékai egyéniek: "Abba az időbe nagyon sok sérelem ért. Lenéztek, mer rongyosak vótunk, ez-az, az akkori úgynevezett módosabb családjai, az, hogy fölemelkedni egy kicsit emberi szintre, hogy a sok megaláztatáson túl legyünk. Ez sikerűt, úgy érzőm. " Van akinek sikerült, van akinek nem. A célok azonban, s nemkülönben az alapvető értékek megdöbbentően közösek: az értékrend középpontjában emberi tulajdonságok, tisztesség, becsület, egészség, és a család állnak, de ez utóbbi korántsem abban az értelemben, mint a magánélet szférája, ahogyan azt Frykman írja a svédekről, henem, mint egy olyan közösség, amelynek létfen tartását minden körülmények között biztosítani kell, az erők java részét ez emészti fel, s időnként hajnaltól éjfélekig tartó munkát követel. "Lögyön önnivaló, élhessünk, lögyön annyi péz, amennyi nagyon köll. Egészség, amíg tudunk létezni. " - sorolja Sziveriné. "Në kölljön éhözni. Hát nem ez a cél?" - teszi hozzá Vásárhelyi Illés. S vajon mit tehetünk mindehhez hozzá a magunk részéről? Nyilvánvaló, hogy az elérni kívánt kulturális minta, az "emberi szint", ma mást jelent, mint a két világháború között, de ettől függetlenül tény, hogy Mórahalom iparosainak és specialistáinak 20. százada a felemelkedésért vívott harccal azonosítható, melyben a reményeket homokba rajzolt lakóház tervrajzok testesítették meg, s mely harcban már az is értékelhető teljesítménynek számított, ha egy lánynak nem kellett "olyanná " lennie. Közben jelszavak jöttek, mentek, s most megint itt vannak. Irodalom Frykman, Jonas 1989: A mindennapi élet mint a kutatás tárgya a svéd etnológiában. Ethnográfia 100. 68-79.