Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Szuromi Pál: Metamorfózisok. Vinkler László rajzművészetéről

A ló című művet például a trójai mondakör indukálta. Az állat belsejében ugyanis ember- és lábfejek montázsos halmazát látjuk, amelyekben a jellegzetes tartalmi, formai kontrasztok ugyanúgy fellelhetők, mint az erotikus utalások. Ha azonban a műalkotás érdemi közlendőjét keressük, akkor elsősorban az egymás mellé helyezett állati és emberi szempárokat kell kiemelnünk. Más szóval: az érzelmi, szellemi gyújtópontot. Mivel nem tudjuk eldönteni: valójában mi a különbség közöttük. És az ember okosan teszi-e, ha a maga alkotta társadalmi konvenciókkal elzárja magát az egyetemes megmérettetés lehetőségétől? Mindezt az a Vinkler László kérdezi, aki az Istenek tanácsában lesújtó, szatirikus véleményt mond a hatalom természetéről. Nem elég, hogy e szellemes munkán a női varázslatosság csúfondáros, gyilkos mezbe öltözik, de a gyorsan szétpattanó, illékony léggömbök látványa még inkább feldúsítja e tragikomikus víziót. Mert miféle világ az, ahol a domináns fejforma az emberi üleppel kerül szinkronitásba? És ahol az idő természetes kontinuitását a pillanatnyi szeszélyesség léggömbjei helyettesítik? Itt jegyzem meg: Vinkler munkásságát alkalmanként túlságosan komolynak, pátoszosnak ítélte meg a kritika (lásd: budapesti életmű kiállítása bírálatát, Népszabadság, A tízesek, 1982. P. Szűcs Julianna). Pedig e grafikák sora eleven cáfolata ennek. A hatvanas évek hazai képzőművészetében közel sem társtalan az efféle egyetemes, ironikus gondolkodás. Már Szalay Lajos nagyhatású grafikai tevékenységében is az ember mineműségére, küldetésére esett a hangsúly. Ami később, a fiatalabb művészgeneráció legjobbjainál differenciáltabb, gazdagabb kibontást kapott. És itt elsősorban Kondor Béla zseniális életművére célzok, egyben Orosz János vagy Feledy Gyula jelentős művészetére. Vinkler Lászlónak mindazonáltal nem kell szégyenkeznie. O nem csupán formai korszerűségben, ám gondolati, morális igényességben is együtt haladt a legprogresszívebb hazai alkotókkal. De maradjunk most már a formai, kifejezésbeli komponenseknél! S próbáljuk meghatározni: mi az, ami sajátságos, egyedi jelleget kölcsönöz Vinkler grafikáinak. Kétségtelen pédául: e rajzok eltérő forrásvidékekre utalnak vissza. Az egylendületű, kalligrafikus vonalképzésben ott láthatjuk a görög vázarajzok tanulságát, amit a művész naplójegyzetei is visszaigazolnak. Aztán ismét előjön Picasso példája. Akinél az antik mitológia, egyúttal a testiség kultusza ugyancsak kiemelt szerepet kapott. A szegedi alkotót ellenben nem csupán a világhírű mester rajzai motiválták. Inkább az az igazság: e grafikákban éppúgy jelen van a kubista szemlélet számos konzekvenciája, mint az expresszív és klasszikus periódusé. Érdemes itt megnéznünk a Csata című mozgalmas grafikát, amelynek szellemi, formai