Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: A társadalmi szegregáció jelei a szegedi zsidóság helyzetében

MARJANUCZ LÁSZLÓ A társadalomi szegregáció jelei a szegedi zsidóság helyzetében A zsidók társadalmi helyzetének szegregációs kísérőjelenségei paradox módon épp a polgári típusú modernizáció funkciójából fakadtak. Legalábbis a vizsgált időszakban, azaz a 19. században. A megkülönböztető jellegű intézkedések társadalmi funkciója a zsidóság tömeges betelepülésével párhuzamosan vált érzékelhetővé, tehát a 18. század végétől kezdődően. Előtérben annak a gondnak megoldása állt, hogy a betelepülők polgári integrációját milyen mértékig támogassák, illetve a befogadási készség arányai miben jussanak kifejezésre. Első helyen a településtörtének lakóhelyi vonatkozásait kell említenünk. A szegedi zsidók már a betelepülés korában is a városi társadalom reális közösségét alkották. Jogi elszigeteltségük a patrícius polgárjog rendi s nem etnikai szemléletének következménye. Vallásos hagyományaik, részben pedig a "közéleten kívüliség" tudata a magánérdekek eredményes képviselete és a társadalmi zárkózottság adott foka között összefüggést teremtettek 1. Kezdetben - az 1800-as évek táján - létezett tehát egy kényszerből felvállalt szegregációs magatartás, ami a városi vagy regionális közélettől való teljes elzárkózást jelentette, a jogtalan állapot fordított kirekesztéssel - a városi érdekek távoltartásával - történő kompenzálását. Ugyanakkor legális kollektív szervezetük, a hitközség belső működési rendje, befeléforduló társadalmuk viszonyai igazodtak a város közállapotaihoz2. Nem tudni, hogy pl. a hitközség által nyújtott "bekebelezett tag"-i státus és a városi polgárjog adományozásával járó feltételek azonossága kényszerű modellkövetés volt-e, vagy az azonosulási szándék kifejezése. A zsidók ugyanúgy megkülönböztették a jött-ment (hergeloffene) és a törzsökös zsidót, mint az elöljáróság a városi cívist a nem cívis indigenatól. Közösségi életüknek a városihoz hasonló rangszerkezetének megteremtése a társadalmi szegregáció lebontására tett kísérlet. A zsidók tartós megtelepedéséről 1785 előtt nem lehet beszélni. József császár uralkodása kivételes állapotot teremtett a szabad királyi városokban is, ahol a királyi előjog abszorbeálta azt a városi privilégiumot, hogy saját belátásuk szerint döntsenek a zsidók letelepedéséről. Szeged hallgatag beleegyezéséből fakadó állapotot - t.i. a zsidók letelepedését 1791-ben