Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

RÉGÉSZET ÉS EMBERTAN - Kürti Béla: Csongrád megye avar kori településtörténetének vázlata

számú, nagyon gazdag, sok lóval temetkező csoportok, melyek feltehetőleg a kései arisztokrácia fegyveres kíséretét jelenthetik /BÓNA 1986. 15; TRUGLY 1986/. Ma még aligha mérhető fel a fenti, csak jelzett adatok jelentősége. A fegyveresek, mint társadalmi réteg csökkenő szerepe ill. megváltozott szervezete, funkcója további vizsgálatokat kíván. Úgy tűnik, hogy az alföldi nagy temetők elszegényedése, a fegyveresek létszámának az Összlakossághoz mérten kis számaránya nagyjából egybeesik azzal az időszakkal, amikor a Dunántúl egy részén új, nyugati típusú fegyverek jelennek meg /TÖRÖK 1973; SZÖKE-VÁNDOR 1983/. Úgy gondolom, az avar fegyveres erő a forrásokból is ismert előkelők köré csoportosult, egyéni érdekek kiszolgálójává vált; a társadalom ill. az avar állam egésze szempontjából ezáltal nemcsak elvesztve korábbi jelentőségét, hanem szükségszerűen éppen gyengítve annak helyzetét. Talán bizonyos fokig a fent leírt jelenségek is magyarázzák a VIII. század végi belviszályokban a kagán és a jugurrus összecsapását ill. halálát; s az ellenkező oldalon a nyugattal talán már régi kapcsolatot tartó, a maga és szűkebb környezete részére az életbenmaradást biztosító kétkulacsos politikát folytató tudun fennmaradását. Nem csodálhatjuk tehát, hogy a VIII-IX. századi fordulóján lezajló hadi események elsősorban az alföldi temetők /=falvak/ szegény földművelő népét sújtották. Bizonyosra vehető, hogy az alföldi avarság egy /talán nem is jelentéktelen/ része áldozatul esett a kagán és a jugurrus közti - feltehetően az Alföldön lezajlott - összecsapásnak /795/, és soraikat erősen megtizedelhették a tudun segítségével a kagáni székhelyre törő /796/ nyugati harcosok is /BÓNA 1973/. Krum bolgár kánnak a talán elsősorban a marosi víziút /sószállítás/ és a Moravia felé vezető út /erről röviden ld. KÜRTI 1983.b 218/ biztosítása Î0