Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Védett cincérek I. Hengeres szalmacincér (Theophilea cylindricollis pic.)

A faj ökofaunisztikai paramétereinek megismerésében döntő fordulatot jelentettek Szalóki Dezső balatonföldvári gyűjtései. A Theophileát egy lősztalajú szántóföld gyomszegélyén Agropyron repensről és Poa angustifoliáról egyelte, meglepően nagy számban. 1974. V. 19-én 15 db, majd 1 hét múlva újabb 116 Cerambycida lett a zsákmány. /Szalóki 1976/. Bár Szalóki Agropyron repensről és Poa angustifoliáről egyaránt gyűjtötte a Theophileát, ez önmagában még nem elegendő bizonyíték arra, hogy mindkét növény tápnövénye is. Mindenesetre potenciális tápnövényeknek kell ezeket a füveket tekinteni. A Cerambycidák egy része nem tartózkodik állandóan a tápnövényén. Én erősen szeles időben a tápnövényéhez különben erősen kötődő Phytoecia pustulatát sásról /Carex/ fűhálóztam többszázas tömegben. Theophyleát Dactylis glomeratán is találtam, de nem merném állítani, hogy ez tápnövénye lenne. Célszerű ilyen kor a növény fenofázisait összevetni a rajzásviszonyokkal Az Agropyron repens június elejétől késő őszig virágzik /Újvárosi 1973/. Május utolsó harmadától a szalmaszárak ideális lehetőséget kínálnak a lárvák kifejlődésére. A Poa angustifolia rövid tenyészidejű. /Soó-Kárpáti 1968/ Hazánk déli területén június közepére a szalmaszára elszárad. Ez megkérdőjelezi, hogy tényleg tápnövénynek tekinthető-e. 1977 és 1979 között Horvatovich Sándor és Sár József a Dél-Dunántúl több pontjáról kimutatta a Theophileát. /Horvatovich 1978, 1979, 1980/. Ennek ellenére a nyomtatásban eddig megjelent adatok meglehetősen kis területre korlátozódtak. Baranya a leginkább kikutatott rész, majd Somogy és Veszprém megye következik. Az ország többi része terra incognitának számít. Igaz, közben néhány amatőr bogarász a Balatonfel vidéken és a Budai hegységben szintén megtalálta a cincért, de a "ritka" faj-lelőhelyeit