Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Védett cincérek I. Hengeres szalmacincér (Theophilea cylindricollis pic.)

Csongrád megyében egy átlagos hőmérsékletű és csapadékú évben a két íaj rajzási maximuma között 10-15 nap különb­ség van. Az eddigieket összegezve megállapíthatjuk, hogy a Theophilea ritkaságának egyik oka az, hogy a gabonákat tekintették tápnövényének. Minden bizonnyal ez is közre­játszott fokozott védelmében. A sokáig szórványosan elő­került cincéreket a gabona monokultúrák vegyszeres nö­vény véűelmétól féltették... Századunk elején Winkler /1924-1932/ a Theophilea cylindricollis egyedüli lelőhelyeként a Kaukázust emlí­tette. Állatföldrajzi adatához hosszú ideig minden öko­lógiai- etológiai támpont hiányzott. Közel fél évszázad­dal később Kaszab /1971/ ezt írta a Theophileáről : . . . "rendkívül ritka. Életmódjáról, lárvájáról semmit sem tudunk." Ilyen körülmények között érthető, hogy az első tel­jességre törekvő magyar faunaösszegzésben /Paszlavszky - szerk. - 1900, 1918/ nem találjuk meg a fajt. A Theo­philea cylindricollis makroareájának és autökológiai para­métereinek ismeretlensége folytán a román faunafüzetből /Pánin és Savulescu 1961/ szintén kimaradt. A faunafelméréseket egyértelműen a bizonytalansági tényezők akadályozták. Egyetlen közép- vagy közép-kelet­európai gyűjtő sem keres olyan fajt, amelyről mindössze azt tudja, hogy néhány példánya előkerült a Kaukázusból. Ráadásul a könnyen fellelhető Dorcadiónokon és a spora­dikus elterjedésű Phytoecia scutellatán kívül 1974-ig más füvekben fejlődő^Közép-Európában előforduló cincér­ről egyetlen irodalom sem tesz említést. A Dorcadionok könnyen begyűjthetők, a Phytocea scutellata megfogása annak ellenére, hogy kövek és száraz trágya alól is egyelhető, mindig szerencse kérdése. A Cerambycida spe­cialisták érdeklődését sokáig elkerülték a füvek.

Next

/
Thumbnails
Contents