Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Moldvay Gézáné: Gyöngyvirágos tölgyesek

hozó fenyő-, nyár- és akácfajokhoz tartoznak. Ma a Duna-Tisza közén az erdők az alábbi arányban szerepelnek 58 % akácos 23 % nyáras 9 h fenyves 1 h éger-, nyír- és fűzláp 6 \ homoki tölgyes /Majer Antal: Magyarország erdőtársulásai. 1968./ Az Alföld-fásítás előtt Magyarországon ismeretlen skác több mint felét teszi ki a kultúrerdők állományának. A természetes erdők - melyekbe őshonos fajokat ültettek, és nagyjában-egészében hagyják természetes módon fejlőd­ni - aránya a kultúrerdőkkel szemben csak 12 h. Az egyko­ri erdős puszták tölgyeseit alkotó kocsányos tölgy /Quer­cus robur/ szinte eltűnt az Alföld tájairól. A magyarság fájának is nevezhetjük, népünk életét a honfoglalás előt­ti időktől kíséri, segíti. Hatalmas termetével, terebélyes koronájával s hosszú életével /akár ezer évig is élhet/ az erő, a hatalom jelképe lett. Magyar neve kazár eredetű: tulfa- tol fa- tölyfa szóalakok ismertek. Tudományos neve kelta szóból származik, a "quer-cuez" szép fát jelent. Hazai homokterületeink legmagasabb szervezettségű, a környezettel egyensúlyban lévő zárótársulása /ún. klimax­társulás/ a gyöngyvirágos tölgyes - Convallario-Quercetum roboris . Ez a társulás képviseli hazánkban a leggazdagabb flórát. Jő vízellátású, üde talajú területeken fejlődik ki, akár több száz éves szukcessziós folyamat eredménye­ként. Valaha elterjedt társulás volt, az ország 7-8 H-át borította, ma mindössze 0,2 %-án található! Zömmel a Nyír­ségben fordul elő. Legközelebbi ismert lelőhelye a Kiskun­sági Nemzeti Park felügyelete alatt álló Kunfehértó, a

Next

/
Thumbnails
Contents