Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

RÉGÉSZET ÉS EMBERTAN - Vörös Gabriella: Későszarmata – kun kori település emlékei Bordány határából

elkülöníteni. Két nagy korsó és egy söröskorsó alakú edényt azonosítottunk a töredékek alapján, valamint meglepően sok tálat, összesen 2A darabot! Az erősen megvastagodó, profilait vagy behúzott peremű darabok általános árunak számítanak a legkorábbi időszaktól a szarmata kor végéig. A 4. század végén tűnik fel viszont az egyenes oldalú táltípus, a perem alatt sekély horonnyal díszítve.

7 Ettől az időszaktól kezdve találkozunk egy térben és időben is jól körülhatárolható kerámiacsoporttal, melynek darabjai különleges finomságukkal, finoman besímított, gyakran figurális díszítésükkel tűnnek ki a szarmata kerámia szürke tömegéből. A bordányi tálak között van néhány igazán különleges darab, igazi díszkerâmia. Anyaguk porcelán finomságú, faluk egyenletes, mindkét oldalán simított, a külső oldalukon fényezettek. Az egyiket függőleges sávban besímítás díszíti. Egy másik edényen figurális besímitctt dísz töredékét is megfigyelhetők. A figurális besímítás is a 4. század végén jelenik meg a szarmata gölöncsérek munkáin és aránylag szúk kórben, elsősorban a Dél-Alföldön terjed el. Vadav Andrea szerint e különlegesen finom díszkerámia gyártási központja valahol Szeged környékén lehetett. A bordányi edények 10 százaléka sorolható ebbe a csoportba, ami a többi telephez képest igen nagy előfordulási arányt jelent. A későszarmata településeken a főzést a házaktól kicsit távolabb, vagy cserépbográcsban szabadtűzön, vagy fazékban, a föld felszíne alatt kialakított kemencékben végezték. A főzésre szolgáló kétfajta alkalmatosság közül telepünkön a fazekakat találjuk meg viszonylag nagy számban és különböző kivitelben. A hét fazék közül kettőt kézzel formáltak, anyaguk durván soványított, vastag, felületük repedezett. A legkorábbi időszaktól, az 1. századtól a 4. század végéig kizárólag ilyen fazekaid