Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

MŰVÉSZET- ÉS IPARMŰVÉSZET-TÖRTÉNET - Nagy Imre: El Greco itáliai korszakának problémái

El Greco itáliai korszaka A titokzatos "görög", Domenico Theotokopulos egyike a művészettörténet legfélreértelmezettebb alakjainak. A halálát követő hosszú századok kellő mértékben elfedtek minden emléket, amely személyiségéről, egyéniségéről hű és tiszta képet adhatott volna. A romantika, majd az expresszionizmus megjelenésével került munkássága újra az érdeklődés előterébe, és ekkor alakult ki az a pszichologizáló szemlélet, amely a saját lelkének belső látomásaira, vizionárius képzelgéseire figyelő, magányos művész képét kialakította. Ennek az interpretálásnak annyiból volt alapja, hogy megfelelően kevés tényszerű adat állt a kutatók rendelkezésére, és csupán a hetvenes és nyolcvanas években végzett újabb levéltári kutatások alapján lehet újraértékelni El Greco művészetének .összetevőit és annak társadalmi hátterét. Jelen írás célja, hogy a régebbi és újabb adatok fényében felvázolja El Greco velencei és római tartózkodásának körülményeit. A tények: Két forrásra támaszkodhatott az, aki Domenico Theotokopulos születésének körülményeire akart fényt deríteni. El Greco 1606-ban két ízben is kijelentette, hogy hatvanöt éves, amiből születési évszámát 1541-re valószínűsítették. 1582-ben, mikor egy fiatal toledői "görög" ügyében az inkvizíciós bíróság előtt tolmácskodott, kijelentette, hogy "Candia városának szülötte". Más alkalmakkor csak mint "krétairól" beszélt magáról.

1 Életének következő fontos állomását a Farnese család alkalmazásában álló Croatia-i miniátor, Giulio Clovio 1570.november 16-án kelt levele dokumentálja, amelyben az akkor éppen Viterboban tartózkodó patrónusának kegyeibe ajánlja a "fiatal candiai Tiziano tanítványt^' aki 2 ítélete szerint a "festészetben rendkívüli". A harmadik fontos adat 1577-ből származik, és Tole-