Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

MŰVÉSZET- ÉS IPARMŰVÉSZET-TÖRTÉNET - Dömötör János: Vallauris és Vásárhely testvérvárosi együttműködésének két évtizede

helyzet alakulását: Algéria függetlenné válása után az ottani franciák jelentős része visszatelepült az anyaországba és elsősorban a klimatikusan Algériához leginkább hasonló Riviérát részesítették letelepedésükre előnyben. Ez a város fejlődését kedvezően, a politikai helyzet alakulását - a baloldalt illetően - kedvezőtlenül befolyásolta. / A testvérvárosi kapcsolat teremtésének első lépéseit Maurice Blaizeau, a Francia-Magyar Társaság akkori főtitkára tette meg. Magyarországi tartózkodása során, megismerkedve több magyar várossal, Hódmezővásárhelyt hozta javaslatba, mint Vallauris számára leginkább alkalmas testvérvárosi társat. Vallauris város vezetői nem sokáig tétlenkedtek, mert még ugyanez év őszén, Mme Durand polgármesterhelyettes és A. Kostanda keramikusművész személyesen is felkeresték, meglátogatták Vásárhelyt annak érdekében, hogy közvetlen élményeik alapján tájékoztassák a vallaurisi városi vezetőket tapasztalataikról. Ezek nyilván kedvezőek voltak, mert 1965 júniusában már megnyílt a Tornyai János Múzeumban a Vallaurisi Keramikusok első kiállítása. Ebben a vallaurisi kerámia legkitűnőbb és Franciaország szerte, sőt azon túl is ismert alkotóinak munkái kaptak helyet. Köztük találhatjuk a már említett A. Kostandán kívül Baud, Anasse, Capron munkáit is. A kiállításnyitásra Vallauris város polgármestere is Vásárhelyre látogatott. Ez a látogatás, valamint P. Derigon budapesti tárgyalásai tették lehetővé, hogy még ugyanez év szeptemberében Vallaurisban is megnyílhatott egy több arcélű vásárhelyi kiállítás. Ebben ízelítőt kaptak a vallaurisiak a vásárhelyi népi kerámiáról ugyanúgy, mint az arra épülő mai kerámiaművészetből, mely utóbbit Fekete Dános és Végvári Gyula munkái képviselték. A kiállítás narmadik rétegét a képzőművészet, közelebbről Tornyai János, Endre Béla, Kohán festményei képezték. A ki-