Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

NÉPRAJZ - Markos Gyöngyi: Szerelmi jóslások Makón és környékén

Általánosan ismert szokás vidékünkön az ólomöntés. Országosan elterjedt mágikus eljárás volt, elsősorban a népi gyógyászat területén alkalmazták. Vidékünkön is egyik elterjedt módszere volt E szemverés elkövetőjének megmutatására, annak gyógyításának, valamint sikerrel alkalmazták ijedtség ellen is. Mint a szerelmi jóslás módszerét, Makón és környékén szintén ismerték. Ennek hagyományos időpontjai András napja /nov. 30./, Luca napja /de. 13./, valamint szilveszter estéje. Ebben az esetben is megfigyelhető, hogy a népszokások egy-egy motívuma, egy-egy szokáscselekvés nem csak egy meghatározott naphoz kötődik, hanem ismétlődhet vagy egy-egy ünnepkörön belül vándorolhat is. Az ólomöntés közösségi szokás is volt. Úgy történt, hogy a megolvasztott ólmot egy nagy tollú kulcs karikáján keresztül hideg vízbe öntötték, amiben az megszilárdult. Egyes adatok szerint a hideg vizes lábast a jósoltató hátára tették, aki négykézláb állt és fehér lepellel borították le. A megdermedt alakból, formából következtettek a jövendőbeli foglalkozására úgy, hogy a kiszedett ólomdsrabkákat gyertya vagy lámpa, esetleg villany segítségével falra vagy fehér lepedőre vetítették. Következtettek más tulajdonságokra is pl. púpos, görbe lábú, nagyszájú, részeges, stb. Régen az ólomöntés színhelye a szabadkémény alatti tér volt. Közismert tény, hogy a tűzhely a családi élet központja, s mint ilyen a varázsló-, jósló tevékenység során a családbaavatás, házkozkötés szimbolikus helye. Szerelmi varázslatokban és jóslásokban fontos szerepe volt, amely erő a kéményre is átszállott.

4 Az őlomöntés régi színhelye azt mutatja, hogy az országosan ismert és alkalmazott varázsló helyek Makón is megvoltak. Ide sorolható még az ágy, pontosabban a párna, valamint a kapu, és a már említett szemétdomb is.