Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

NÉPRAJZ - Szűcs Judit: „A nagyokhoz semmik se vótunk” (Társadalomvizsgálat Csongrádon)

vagy három-négy gimnáziumot végzett, a paraszt csak öt hat elemit.

" Ehhez kapcsolódott a kismester városi életből adódó biztonsága. Az alárendeltséget a felnőttek életében a következőkben fogalmazza meg egy középparaszt lánya: "

Az iparos a paraszttól kért pénzt. Örült a pa raszt, ha adhatta. Lehet, hogy másik parasztnak nem adott. Ha nálánál módosabü, akkor adta.

" /Csépainé/. A társasélet alkalmai az egymásközti és az iparosokkal tartott kapcsolatban a bálák, a családi vendéglátás: a lakodalom, a disznóvacsora, a húsvéti locsolkodás vagy a vasárnapi látogatás volt. Az együtt szórakozás fentiekben leírt módjai a 20-50, esetleg 120 holdas gazdák és a mesterek között az egyenrangúság bizonyítékai. Egyik gazda a kovácsot és a szabót, a nagyobb családnak dolgozó mestereket minden olyan alkalomra is meghívta, amelyekre a testvéreket is elvárta. Másik gazda csépléskor látta vendégül a kovácsot, a bognárt, a szűcsöt és a szódást. Ebben az esetben családostól nem jártak össze: "

A párom ment hozzájuk. Az ott itókázott, de én nem /ti nem ment/" /Feketéné/. Leggyakrabban disznótorban jöttek össze. A gépek iránt érdeklődő földműves a kováccsal, a géplakatossal és a műszerésszel barátkozott. /Ezt Szepesiné édesapjáról mondta el./ Az ilyenfajta szakmai eszmecseréket jelentő kapcsolat ritka lehetett, ugyanakkor a polgárosultabb paraszti lét mutatója. A rétegek közötti "

közlekedés

", ha bizonyos határok között is, de megvalósult. Az iparos férjet akaró gazdalányok elmentek az iparosok báljára is. A két rétegbeli házassága egyenlőtlennek is számíthatott. Például, ha egy nyolcgyermekes csizmadiamester szabósegéd fia 8-10 hold örökséget váró lánynak udvarolt. "

Bántotta az anyjáékat /ti. a fiúét/. Úpyse megy hozzád, az gazdag lány.

" Voltak paraszt kérői, de a férfi nélkül maradt gazdaságban "megutálta" a paraszti munkát. "

Mihön megyek? Egy szál