Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

NÉPRAJZ - Szűcs Judit: A népi társadalom vizsgálata a malom életében

Szűcs Judit : A NÉPI TÁRSADALOM VIZSGÁLATA A MALOM ÉLETÉBEN Az őriősök és fogadásuk Csongrád, egy alföldi mezőváros népi társadalmát az 1985­ben századik születésnapját ünneplő gőzmalommal kialakult kap­csolatában vizsgáljuk meg. A gyűjtött szóbeli anyag elsősor­ban a 30-as és a 40-es évekre vonatkozik, utalásokkal a koráb­bi és a későbbi évtizedekre. A Keresztény Gőzmalom RT. vagy, ahogy még nevezték: a nagymalom főként a vámőrlésből élt. /A vámőrlés azt jelentet­te, hogy az őröltető a termék egy hányadát, 10-15 %-át adja munkadij fejében./ A hagyományos önellátó paraszti gazdálko­dás éltette ezeket a malmokat. Az előbbi megváltozása az utób­bit is eltüntette. Létkérdés volt a malom számára, hogyan fogadták az őrlő­söket. /A malom dolgozói egyformán használták az őrlős, őrle­tő és kuncsaft meghatározást./ A mázsamester illetve olyan molnár vagy zsákos fogadta az őrleteket, aki ismerte, nevén tudta őket szólitani, sőt netán a tanyaszámát is megmondta. Reklámcédulákat is csináltattak és megfelelő alkalommal szétszórták a szomszédos településeken. Az őrlés rendje Az őrletésnek megvolt az évenkénti ritmusa. "A tanyai magyar legfeljebb háromszor, esetleg négyszer őröltetett. A­ratás előtt, ... aratás után, újkor, a téli időszakra és ta­vasszal." /Deák/, ősszel jártak a malmok éjjel-nappal. Ezért is járta az egyébkánt közismert szólás Csongrádon is : "Nagyot hall, mint ősszel a molnár." Ettől a rendtől eltért a hetente piacra járó gazda szo­kása, aki a tejhasznot és baromfit vive időnkánt néhány zsák gabonát is a kocsira tett. De a távolabbról, a szomszéd tele-

Next

/
Thumbnails
Contents