Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

RÉGÉSZET - Szekeres László: Középkori téglaégető kemence Zenta-Mákoson

Szekeres László: KÖZÉPKORI TÉGLAÉGETŐ KEMENCE ZENTA-MÁK050N Bizonyára mindannyian jól emiékeznek még az 1970-ben le­játszódott kellemetlen eseményekre, amikor a zöldár következ­teben veszélyes helyzetbe kerültek a -"-isza menti települések. Zentát és környékét is fenyegette az árviz és meglehetős ká­rokat okozott. A meglepetéseket megelőzendő, a várostói déli irányban húzódó magasabb, ősi folyóparton, a Mákospartnak és Bétkának nevezett részen szükségessé vált egy belső gát meg­építése. Pontosan azon a területen, ahol 1697-ben Szavojai Jenő herceg meglepte a törököket és a zentai csatának neve­zett ütközetben vereséget mért rájuk. A gátépitési munkálatokra 1975 nyarán került sor, amikor a cukorgyártól kiindulva, á magasabb partot követve haladtak déli irányban. Az ott dolgozó munkások elbeszélései szerint, és a helyszínen később szerzett tapasztalatok is arra utal­tak, hegy a földmunkák alatt - az első pillanattól kezdve ­régészeti leletekkei telitett területet bolygattak meg a fel­adatukat végző óriási dózerok. A zentai múzeumot a mindegyre jelentkező leletekről, sajnos, csak jókora késéssel értesítet­ték. Akkor, amikor a gát már 5000 m hosszúságban készen állt, és amikor a befejezett szakaszon régészeti kutatásokat végez­ni már lehetetlen volt. Az augusztusban megkezdett régészeti mentőásatás az 5095« folyómétertől 5500. méterig tartott, a­hcl a gátépitési munkálatokat átmenetileg félbehagyták. Ez azt jelenti, hogy a közvetlenül veszélyeztetett területnek csupán megközelítőleg 10 %-ára terjedt ki a szakmai felügye­let. Időnként még az is szokatlanul nehéz körülmények között, mert egyrészről az időjárási körülmények akadályozták a nor­mális munkát, másrészről a jól gépesitett földmunkák olyan ütemben haladtak, hogy azokat csak megfeszített munkával és

Next

/
Thumbnails
Contents