Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

SZEGEDI PORTRÉK - Baróti Dezső: Sík Sándor emlékezete

nak a jelentőségét mi sem mutatja jobban, hogy az évek során jövendő tanárok százai látogatták. De maradjunk még József Attilánál. Most nem is annyira miatta, inkább azért, bog;; Sík Sándor arcképéhez rajzoljunk fel újabb vonásokat. Professzorunk igy emlékezett vissza rá: "Személyesen a Baumgarten-dijjai kapcsolatban találkoztunk. Abban az évben, szokásom ellenére, én is' részt vettem a díjkiosztás utáni vacsorán. Az asztalnál egymás mellé kerültünk József Attilával. A társalgás nehezen indult, de csakhamar összemelegedtünk. Versekről volt 3zó, mindkettőnk szerelme tárgyáról, és elég gyorsan kiderült, hogy irodalmi felfogásunk sokban rokon. A vacsora végén együtt indultunk hazafelé a dunaparti szállóból és József Attila hazakisért. Mikor a közeli piarista rendház elé értünk, annyira benne voltunk a beszélgetésben, hogy nem. tudtuk abbahagyni. Nem váltunk el, hanem megkerültük a Dunapart felé a rendház és gimnázium nagy tömbjét. Mikor újra a kapu elé jutottunk, megismétlődött az előbbi jelent és nevetve indultunk neki a második körútnak. Igy kerimbózsáltunk a ház körül számolatlan körökben, messze túl az éjfélen. Miről beszélgettünk? Természetesen versekről... Lassan kiderült, hogy egész elmélete van a magyar ritmusról, még pedig nagyon eredeti és tudományos szempontból is egészen komoly. Közben előkerültek keserű szegedi emlékei és "eltanácsolásának" története, melyek részleteit csak ekkor, tőle hallottam /mikor az eset megtörtént, én még nem voltam Szegeden/, Hirtelen egy gondolatom támadt és megkérdeztem tőle, nem volna-e kedve a most fejtegetett ritmikai, elméletet részletesen kidolgozni, és disszertációként nyújtani be hozzám, a szegedi egyetem magyar irodalomtörténeti tanszékére. Nagy örömömre szolgálna, ha annak alapján doktorrá avathatnánk, és igy a szegedi egyetem mintegy jóvátehetne azt a fájdalmat, amelyet okozott neki. Tetszett neki