Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Szelesi Zoltán – Rózsa Gábor: Az amatőr festészet szegedi és szentesi atyja: Csorvásy Sándor

ahol apósának hires kertészete van. A 39 éves Teréz visszaédesgeti a gyermekeket, nyugodt alkotó környezetet teremt, a mostoha unokákat ő is rajongásig szereti. Családi képek sorozata készül el fiáról, leányairól, majd az unokákról is. Közben tárlatokra jár, felesége szerint "a múzeumokat kivülbelül ismerte, de még a szentképeket is a templomban, pedig református volt." Mikor ót először elvitte a szegedi múzeumba, minden képről nagyon sokat tudott mesélni. Talán a sok tárlatjárás, a gyermekek biztatása /olykor üres vásznakkal ajándékozzák/, talán saját kvalitásának kipróbálása sarkallják arra, hogy hires képek másolásával is foglalkozzon. A másolatok készítéséhez való hozzáállásban /levelezőlapról másol!/ pont olyan naivitás derül ki, mint néhány ismeretlen eredetű képéről. Az idős ember S3 éves korában végrendelkezik, kevéske pénzét szétosztja gyermekei között, házába beköltözteti eltartóként keresztgyermekeit, Terézzel hátraköltözik az udvari szobába, és még 90 évesen is másol: - "Normafája" Paál Lászlós hatást mutat, -- Mészöly Gézától lemásolja a "Balatoni halásztanyát", és a "Faluvége" c. képet, - Munkácsy Mihály tói a "Rozs eh erdő !,-t és a "Colpachi erdő"-t, - Szinyei Merse Páltól a n

Pacsirtá"-t, - Valentiny Jánostól a "Kártyázó cigányok"-at, stb. Az egész Csorvásy-család nagy becsben tartja a nagypapa képeit, lakásuk majd mindenütt egyedi diszei ezek a másolatok. Szegeden, Algyőn, Csongrádon, Pécsett és Pesten» Egyik szép képe /István király felajánlja a Szent Koronát.../ a Pesterzsébeti "Szt.István Plébánia" sekrestyéjében a keresztelő kád fölött lóg, a Magyarok Nagyasszonya onnan tekint le a keresztvíz alá kerülő aprócska pogány magyarokra... összegezve: Csorvásy kizárólag önszórakoztató, belső indításként, azaz ábrázolásbeli hajlama révén készítette festményeit. Ezzel függ össze, hogy nem törekedett a nyilvános