Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Szuromi Pál: A szürrealizmus iróniája

gal, vadsággal telitett kritikai felfogásnak a kortárs hazai művészetben is foganatja van. Gondoljunk csak Galambos Tamás ironikus politikai fintoraira vagy Orosz János modern szellemű commedia dell arte-jára. De vissza a szürrealizmushoz ! Mert e mozgalom szabadság koncepciójába az érzékiség, a testiség gondolatköre is beletartozott. Közismert, hogy e valóságszférákat mindenekelőtt a polgári-individualista értékrendszerek fedezték fel. A társadalmi valóság azonban minduntalan ellentmondásos képleteket produkált. Az egyik oldalon továbbra ott munkált a keresz' tény erkölcsiség, amely megannyi tabut, tilalomfát állitott a természetesebb érzékiség kibontakozása elé. Másrészt a polgári bölcseletek sorra-rendre igazolást adtak az elementárisabb, rejtettebb ösztönök kiélésére. Darwin fajelmélete például termékeny ösztönzést nyújtott a naturalista valóságszemléletnek, amiben nyilvánvaló szerepet kapott az "emberi állat" fogalma. A freudi mélylélektanban azután finomabb, differenciáltabb alakot öltött e biológiai, lélektani alapállás, noha a tudatalatti, ösztönös vonások jelentősége ugyanúgy megmaradt. És itt már a szürrealizmus egyik vezéreszméjénél vagyunk. Annál a tendenciánál, amely előszeretettel foglalkozott a nemek közötti kapcsolatokkal, egyszersmind a nőiség mibenlétével. Félix Labisse Meduzinája például romantikus szellemiségű választ ad az utóbbi kérdésre. Mintegy a végzet asszonyát állitja elénk: tele félelmetes és vonzó, derativ és groteszk vonásokkal. Igaz, ez a szemlélet a romantika előtt sem volt ismeretlen. Elég csak a reneszánsz Piero Di Cosimo: Simonétta Vespucci portréjára utalnom, s máris felfedezhetjük a feltűnő tartalmi rokonságot. Aztán Wilhelm Ereddie Zola adaptációján is analóg képzetekkei találkozunk. Ezúttal is átjátszik egymásba az élet és a halál, a testiség és állatiság momentuma, s a különös ellentétek és áthatások eredményeként valami borzongatóan groteszk látvánnyal találkozunk. Salva-