Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Lengyel Mária: Papdi György élete és munkássága /1900-1948/

versírással is foglalkozik. Csak halála után előkerült több mint 400 verse fedte fel ezt a tevékenységét. Ezekből a versekből is nyomon lehet követni egész életét, fejlődését, elkötelezettségét a munkásmozgalommai. Verseit mindig az élmény pillanata szülhette aszerint, hogy lelkesedés vagy lehangoltság, bizakodás vagy reménytelenség vett erőt rajta. Ilyenkor tollat ragadott és vallott. Néhány verse megjelent a fölszabadulás előtt a Népszavában és a Délmagyarországban. Bárányi Perenc SZOT és József Attila dijas költő igy elemzi Papdi György verseit: "...nem volt költő, a dolog mesterségbeli ábécéjével is alig volt tisztában. De bölcsen tudta, hogy aki "verset vérzik", annak vallania kell... A líra nálunk fegyver volt, nem pedig a gyönyörködtetés eszköze. Költőnek lenni itt... nemcsak versire embert jelentett a századok során, hanem küzdő embert is." Még megérhette a marxista eszme győzelmét, amiért olyan sokat fáradozott, de a beért gyümölcs áldásaiból már nem részesülhetett. A föld fiaként érkezett, és fiatalon, 48 éves korában a földbe tért meg. Szerénysége, embersége, politikai elkötelezettsége a munkásosztály iránt maradjon mindig példa az utókor számára. A Nagyszegedi Pártbizottságnak a Papdi György halálára kiadott nekrológja is ezt a szellemet tükrözi: "Azok a marxilenini eszmék, melyekért harcolt, diadalra jutottak. Mozgalmi múltja mindvégig példaként áll előttünk."