Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: A szegedi SZDP vezetők tevékenységének baloldali kritikája 1930-ban

Ezután Lájer 1922 őszén-történt Szegedre helyezésének körülményeit ismertetik és azt állitják, hogy "mindjárt a párttagok túlnyomó nagyrészének ellenszenve fogadta, s az ő egyénisége nem volt alkalmas arra, hogy ezt az ellenszenvet megszüntesse." Ez a többség akkoron Czibula Antalt akarta titkárnak, aki akkoriban szabadult a börtönből a Tanácsköztársaság idején kifejtett tevékenysége miatt. A titkár személyéről azonban a központ döntött és az annak képviseletében jelenlévő Esztergályos Ferenc kijelentette, hogy "azt, aki valamelyik városban politikailag exponálta magát, azt ugyanazon a helyen titkárként alkalmazni nem lehet, vagy legalábbis nem ésszerű dolog. Igy lett aztán Lájer Dezső szegedi párttitkár." Ezért kinevezése után a szegediek "várakozó álláspontra helyezkedtek vele szemben". Azonban hamarosan-csalódtak, mert: I. Lájer első lépése volt, hogy "tisztelgő látogatást tett Bottka Sándor akkori rendőrkapitánynál", 2. nyilvános szórakozóhelyeken hajnalokig kártyázott, sokszor a Népszava pénzéből, igaz "amikor kellett, együtt volt a pénz", 3- e kártyapartik után csak "déli II órakor látogatott fel hivatalos helyiségébe, aztán hazament Ismét aludni és csak délután 4-5 óra tájban találhatták Őt az irodában." 4. a kártyázás miatt "nem volt ideje arra, hogy továbbképezze magát, a pártirodalmat tanulmányozza. A Népszavát meg a Világot még átolvashatta naponként az irodában", de többre már nem volt ideje. Ezért pártgyűléseken előadóként ritkán szerepelt, csak szakmai gyűléseken szólalt fel néha, tudományos előadást, szemináriumot egyet sem tartott. Ez talán nem is baj, - irták - mert "beszéde álmos, untató, nincs benne semmi lendület," igy nincs meggyőző ereje. Ugyanakkor a beadvány aláírói elismerték,hogy az 1929- november 18-i összvezetőségi ülés bizalmatlansági szavazása óta Lájer "sűrűn szerepel egyes kiváló alkalmakkor is, meg máskor is, előadóként" és azóta nem is kártyázik: de általános vélemény, hogy a múlt bűneit "ezzel jóvátenni és feledtetni nem lehet." 5« 1927-ben csak egyetlen pártgyűlés