Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

NÉPRAJZ - Markos György: Keresztelői szokások Makón

előtt kb. egy hónappal családi összejövetelen* baráti beszélgetés közben történik a fölkeres. Ha a koma a barátok közül kerül ki, akkor a férj és feleség együtt elmennek és kérik föl őket. A fölkérést a gyermek megszületése, az időpont kiválasztása után az apa megismétli, amit nem szoktak visszautasítani, mert az megtiszteltetésnek ssámitott. A keresztelő mindig vasárnap délelőtt, a mise /reformétusoknál istentisztelet/ után történt. Mivel a gyermekágy időtartama alatt megkeresztelték a gyermeket, igy azok a tanyaiak, akik a városban, a szülői házban szültek, a keresztelőt is ott tartották. A meghívott vendégek az ünneplő háznál gyülekeztek. Legelőször a keresztszülők és a bába érkeztek. A bába készítette elő a csecsemőt, akkor is, ha már a nyolc napos ápolási időn túl tartották a keresztelőt. A gyermeket legtöbbször abba a ruhába öltöztették föl, amit a keresztanya hozott keresztgyerekének ajándékba, amit korozsmának hivtak. A korossma átadása az alábbi szavak kíséretében történt. "A fekete ruhát levessük, fejérbe őtöztessük." Ha a keresztanya a fiúnak kék, a kislánynak rózsaszín ruhát vett, akkor a szöveg igy változott. "A fekete ruhát levetjük, rózsaszinbe őtöztetjük." A korozsmába kapott ajándékok között református adatközlőim emiitették az arany fülbevalót, arany nyakláncot, órát, ami már a polgári jólét kifejeződése. A csecsemőt felöltöztetése után letakarták egy selyemvagy csipketakaróval, aminek a neve keresztelőtakaró vágy keresztelőpaplan. A bába vitte magéval, aki a csipke vagy hímzés alá kék vagy rózsaszín betétet tett, attól függően, hogy fiú vagi* lány volt az újszülött. Minden keresztelésnél szokás volt, hogy induláskor a bába vagy a keresztanya az alábbi szavak valamelyikét mondta: "pogányt viszünk, keresztény bárányt hozunk", ill. 'kispogányt viszünk, majd keresztényt hozunk" vagy "pogányt viszünk, keresztényt hozunk vissza". A templomi szertartáson - amit egyaránt neveztek keresz-