Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

NÉPRAJZ - Markos György: Keresztelői szokások Makón

zös" keresztszülőjük volt. Azt tartották, hogy lehetőleg ne a családból legyen, mivel az úgyis rokon. A komaságot is rokonságnak tartották, ezzel a rokonsági kört bővíthették. Leggyakrabban a férj legénykori barátját és feleségét kérték föl komának. Az első világháború után "közös" keresztszülőkkel ritkán találkozni. A keresztszülői tisztség ellátásának másik — ma is élő változata szerint minden gyereknek más keresztszülőt választottak, aki lehetett családtag is, barát is. A keresztszülők kiválasztásának ez a módja már a múlt század végén szokás volt a legidősebb adatközlők is emlékeznek gyakorlatára, A keresztszülőket általában fölkérik feladatuk ellátására, de előfordult -, hogy valaki ajánlkozott. Más társadalmi rétegből ritkán hivtak keresztszülőt, mert általában ha el is vállalták, nem törődtek később a gyerekkel. Egyedi az a múlt század második felében /1876/ megtörtént eset - amelynek dokumentumát a városi levéltár őrzi -, hogy egy zsellérsorba süllyedt kisnemes az uralkodót kérte föl keresztszülőnek."

1

" Tanyásbéresek között gyakran előfordult, hogy nem találtak keresztszülőt és a pap a legközelebbi tanyákban lakók közül kért föl valakit kereszteltetni. A keresztszülők kiválasztásával ill. a kereszteléssel kap csolatban az alábbi néhány hiedelem ismert. Terhes asszonynak nem szabad keresztelni, mert valamelyik baba meghal. Tilosnak tartják azt is, hogy menstrualó nő vigye a babát kereszteltetni. A néphit szerint "ha a keresztanya nem tiszta, virágzás alatt van", akkor kicsattog a baba arca. Nem tartják jónak, hogy lány kereszteljen, mert tovább nem lesz szerencséje a lánynak. Arra a menyasszonyra viszont, aki esküvő előtt gyermeket keresztelt azt mondták, hogy jó szerencsés asszony lesz, A keresztszülői tisztségre a keresztszülőket általában föl szokták kérni. Ha a családból választottak, akkor szülés