Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Paraszt és pásztor faragások Hódmezővásárhelyen

kezesünkre. Nem tudjuk pl. azt sem, hogy itt, Vásárhelyen 3zerelmi ajándékba készültek-e. Többségükben ezeket is a család ügyesebb férfitagjai faraghatták. A guzsalytalpak formája itt általában két, rövidebb oldalával összeforditott trapézhoz hasonlít, középen egy, a szár rögzitésére szolgáló kiemelkedő résszel, amelybe lyukat fúrtak. Kifelé szélesedő szárnyaik vége egyenes, lekerekített esetleg befelé ivelő vagy cakkosra faragott. Vannak olyan darabok is, amelyeknek két szárnya egymással ellentétes irányban elfordul. Diszitésük ékrovásos faragás, több darabon előfordulnak a háromszögekből kialakított diszitősorok és rozetták, másokon pedig az egyszerű növényi ornamentika: hajlított vonalak mentén elhelyezkedő levelek, tulipánok. A 16 darab vizsgáit guzsalytalpból 10 darab évszámos. A legkorábbi 1825-ös, a legkésőbbi 1881-es. Csekély számuk és a közöttük lévő viszonylag rövid időhatár nem teszi lehetővé, hogy diszitésük alakulásáról pontos képet rajzoljunk. A múlt század első felének példányait többségükben mértanias diszités jellemzi: rozetták, farkasfogak, apró háromszögekből kialakított tulipán 3tb. Mónár Anna 1826-os guzgályának szépségét elsősorban a talp szárnyainak megformálása és a szár barokkosán ivelő kiképzése adja. Az évszám nélküliek között több a kevésbé mértanias diszitésü, hullám- és csigavonalas. Az előző tárgycsoportok vizsgálata alapján arra következtethetünk, hogy ezek valószínűleg a múlt század közepe táján, vagy a második felében készülhettek. A guzsalytalpak között is van spanyolozott diszitésü 1853-ból. Ábrázolása naturalisztikus: virágkoszorúban szerelmespár. A talp kidolgozása inkább famunkával foglalkozó mesterre vall, mint parasztfarag-óra. Egyéb használati tárgyak között kevés díszesek találunk. Némelyek azonban különösebb diszités nélkül is esztétikusak, pusztán formai kialakításuk miatt. Ezek közé sorolhatjuk gyüj