Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

NÉPRAJZ - Szücs Judit: A társadalmi rétegződés és táplálkozás összefüggése Szentesen

ható. Orosháza táplálkozását vizsgálva Morvay Judit a következőket állapitja meg: "A szegény kisparasztok, tanyabérlők táplálkozása csak az ételek minőségében, gyakoriságában vagy ritkaságában különbözött a tehetősebb gazdákétól."^ A táplálkozás, az étkezési szokások rétegenkénti eltérését az emberélet fordulóihoz kötötten mutatom be. A felső-' párti módosabb gazdacsalódban keresztelőre ünnepi ebédet készítettek a vendégeknek, a halotti tor is ebéd volt. A berki szegényparasztok a keresztelő után paprikáshús vacsorára hivték meg a rokonságot. A kiséri kisparaszt, és kubikos családban a halotti tort egytálétel jelentette.^ A bemutatott példában a kubikostól a nagygazdáig terjedő összehasonlításban a hús, zsir, tejhaszon, tojás és liszt felhasznált mennyiségében lévő lényeges eltérés tükröződik, ami alapvető különbségként értelmezhető a földtulajdonos parasztok és a döntően bérmunkából élő szegényparasztok között. Tárgyi néprajzi szempontból, ennek részeként a táplálkozásban a jelzett három réteg: kis-, középparaszt és nagygazda reprezentálja osztálya kifejlett állapotát. A népi szóhasználat gazdának nevezi őket. A szó jelentését Csonka István berki szegényparasztként, igy kívülállóként a következőképpen határozta meg: "Gazdák? Száz hold, ötven hold. Hát mán akinek tisz holgya vót, az gazdának éreszte magét." /A megfogalmazás lényegileg egybecseng Erdei Ferenc hosszabb, részletezőbb leírásával./ A gazda és családja együtt evett a "fogadott emberekkel,' az alkalmazottakkal, a gyerekekkel". Ezek a fogalmak a részest, a cselédet, a bérest és a kiskanászt jelentették. "Kosztot attunk" - mondták. Esetleg a vacsorát ették meg kü7 lön, de az etel ugyanaz volt. A birtokosnak számitó, több száz holdas gazdáknál kialakult táplálkozást külön témaként is lehetne tárgyalni; itt csak néhány, rétegek közötti kapcsolatban lényegen vonását emeljük ki. A nagycsaládban a család nagysága, nemzedékenként