Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

RÉGÉSZET ÉS HATÁRTERÜLETEI - Fodor István: Jerney János a dél-oroszországi kun sírszobrokról

Fodor István: JERNEY' JÁNOS A DÉL-OROSZORSZÁGI KUN SIRSZOBROKRÓL Az 50 éves Trogmayer Ottónak A XIX. századi magyar tudományosság jeles alakja Jerney János /1800-1855/ akadémiai tag,

1 akinek gazdag munkásságéban központi helyet foglalnak el a magyar ó'störténettel kapcsolatos búvárlatok. Ezt a célt szolgálta az 1844 és 1845 áprilisa között megvalósított oroszországi utazása is, amelynek eredmenyei 1851-ben ket kötetben láttak napvilágot. E munka számos maradandó értéke közül máig haszonnal olvashatjuk a moldvai magyarságnál tett megfigyeléseinek leirését, az egykori Levédia és Etelköz fekvéséről szóló megjegyzéseit, továbbá a besenyők, kunok és egyéb nomád népekről tett eszmefuttatását. Az alábbiakban azonban munkásságának egy másik, véleményem szerint a maga koréban szintén nem jelentéktelen eredményéről, a dél-oroszországi kun sirszobrokról tett megfigyeléseiről szeretnék szólni. Jerney korában igen sokféle, többnyire meglehetősen fellegjáró és pontatlan elképzelés élt a tudományos köztudatban az orosz seregek által azelőtt nemrég meghóditctt déli tartományokban igen nagy számban fellelhető emberalakos, csészetartó sirszobrokról, amelyek nagy része az ősi temetkezéseket rejtő sirhalmokon /kurgénokon/ állott. Akkor a kutatás még távol állott attól a.nemrég beigazolódott felismeréstől, hogy a tágas eurázsiai steppevidóken három nagy nomád nép állitott ilyen, ember alakjára mintázott kő sirszobrokat ősei tiszteletére: az i.e. VI-IV. században a kelet-európai szkiték, a VI-VIII. században a közép- és belső ázsiai türkök, majd a XI-XIII. században a kelet-európai steppeken honos kunok."' Jerney János az utóbbiakról számol be, igen nagy teret szentelvén nekik munkájában. Ennek ellenére a későbbi kutatás alig szentelt figyelmet megfigyeléseinek, azokat általában egy-