Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Ritka Cerambycidákról

kártevőként tanítottak. Még a monografikus igényű Győrfi /1957/ féle erdészeti rovartanban is minden kritikai megjegyzés nélkül szerepelnek ezek a fajok. A tűlevelű fákban fejlődő cincérek közül ilyenek az Ergates faber, a Callidium aenevaa, a Monochaao* sartor és a Mono charnus sutor. A lombos fákban élők közül a Rhopalopua insübricust lehet megemlíteni. Az Ergates faber makroareája felöleli ugyan hazánkat /Heyrovsky 1955, Kaszab 1971, Winkler 1924-1932/, de életmódját ismerve aligha okozhat lényeges károkat. Kuthy /1897/ a mai határokon "belül két lelőhelyét emliti: Kőszeget és Kalocsát* Az utóbbi azonban mindenképp behurcolt állat /Kaszab 1971/. Magyarországi elterjedéséről további adatok találhatók Csiki /1903/, Győrfi 1945-46/, Kaszab /1937/ és Medvegy /1979/b/ munkáiban. Medvegy A979/V az öszszes hazai előfordulást felsorolja. Ezekből, továbbá Roubal /1936/ katalógusából kitűnik, hogy az ácaeincér a ioricum és a Carpathicum lakója. A Soó /1964/ szerinti Pannonicum flóravidékei közül eddig mindössze a Praenoricumból és a Bakonyikomból sikerült kimutatni. Az Ergates faber nedvességigt'nye közel áll a fa rosttelitettségónek alsó határához, ami a netto nedvességtartalom 27 %-a /Bálint 1957/. A hároméves fejlődésmenetü cincér /Klausnitzer és Sander 1978/ valószínűleg mindvégig alacsonyabb nedvességigényü, mivel lárvája kizárólag elhalt

s esetenként korhadásnak indult erdei- és lucfenyőben él. /Escherích 1923, Győrfi 1957, Kaszab 1971, Klausnitzer és Sander 1978/. A lárva újabban tuskóból is előkerült /Medvegy 1979/b/, ami egyértelműen bizonyitja, hogy a peterakás sem élő fára történt. Hazánkban rendkívül kevés az idős, ősállapotú fenyves. Korábban se lehetett jóval több., mert nálunk a korszerű erdőművelés meghonosodásától kezdve egyeduralkodóvá vált a tarvágásos, mesterséges felújításra gazdálkodás. Az 19Î9. évi 31. tc. /első magyar erdőtörvény/ ezt a kitermelési módot a hatá-