Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Ritka Cerambycidákról

Gaskó Béla: RITKA CERAMBYCIDÁKRÓL A oincérek és általában a rejtetten fejlődő más fitofág rovarok ritkasága vagy gyakorisága rendkívül nehezen meghatá­rozható fogalom. Ezek a kategóriák ugyanis részben szubjekti­vek, részben értelmezésük az idők sorén mélyreható változáso­kon ment keresztül. Vizsgáljuk meg a kérdést a taxonómia ol­daláról. A Kárpát-medencére vonatkozóan nemegyszer szinte lehetet­len kielégítő magyarázatot találni számos Cerambycida faj szórványos előfordulására. Esetenként ugyanis a kérdéses fa­jok hiánya egyenlő valószínűséggel vezethető vissza ökofau­nisztikai tényezőkre és a korábbi felmérések hézagosságaira. Századunk első harmadáig a magyar faunakutatásban a je­lenleginél jóval nagyobb szerepük volt a magángyüjtőknek. Kü­lönös súllyal érezhető ez az entomológia területén, ahol ada­taikat ma sem nélkülözhetjük. Ebben a korban a magángyűjtők között széles körben elterjedt az a gyakorlat, hegy elősze­retettel törekedtek "ritkább" fajok felkutatáséra. Számunkra azért lényeges ez a momentum, mert a legtöbb hazai közgyűjte­mény - beleértve a Nemzeti Múzeum Állattárát is - 1950 előtti Coleoptera-anyaga nagyrészt magángyűjtők hagyatékaiból áll. Ha tehát valamely múzeum régebbi példányaiból kiindulva ökológiai következtetéseket kívánunk levonni, a fenti tényt, mint korrekciós faktort .figyelembe kell venni. /Soós 1958./ Általában nem az a legritkább faj, amelyből a legkevesebb van. Medvegy /1979/a/ a Bakonyi Természettudományi Múzeum cineér­gyüjteményét rendezve a nagyon gyakori és a gyakori fajokat összpéldányszámuk alapján szűrte ki. Ez a megközelítés, bár eléggé objektiv, szintén bizonyos módositást igényel* Ameny­nyiben /éa az esetek többsége ez/ nem kifejezetten Cerambyci­dákra specializálódott a gyűjtés, feltehető, hogy az egyed­számuk alapján csak gyakorinak tartott fajok jórésze a való-

Next

/
Thumbnails
Contents