Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: A gerinctelen állatok természetvédelméről

/Csiki 1913/. A hazai felmérések legfőbb alkalmakként utalnak néhány madár tömegesebb Dorcadion fogyasztására. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy kevés közöttük a kifejezetten "Dorcadionos" területre vonatkozó IV. - V. hónapi adat. 1902 májusában Torontál megyében Csörgey a vetési varjú /Corvus f. frugilegus L./ kártételét vizsgálta. Tapasztalatairól igy számol be: "Lehetőleg az élelemmel hazaiparkodó varjakat lőve úgy találtam, hogy azok fiaikat elsősorDan a vetési bagolypille /Agrotis/ hernyóival és a legelökön élősködő Dorcadion cincérrel etetik. Volt varjú, amelyből 3 csirázatlan t

engeriszemet és 50 Agrotis hernyót, másból 60 Dorcadiont és annak álcáját vettem ki." A júniusi fokozottabb varjúkárt többek között épp a Dorcadionok hiányával indokolj a./Csörgey 1927-28/ Lényegében hasonló álláspontra helyezkedik Hauer /1904/ és Vertse /1943/ is. Csizmazia szerint /szóbeli közlés/ Szegeden a rókusi pályaudvar mögött lévő varjúkolónia egyedei fiókáit a 70-68 évek közepéig /amig volt tömegesen gyalogcincér/ előszeretettel táplálta Dorcadionokkal. 1978-ban Gozmány a Folia Entomologica Hungarica hasábjain közzé tette a rovarok gyűjtését szabályozó angol "Etikai kódexet." A biológusok és a rovarászok az eltérő viszonyok ellenére sok megszivlelendő pontot találhatnak benne. Az "Etikai kódex" vonatkozó előírásainak betartása - amellett, hogy nem akadályozza fölöslegesen a tudományos munkát - sokkal inkább védi a rovarokat, mint a jelenlegi látszólag kemény rendszabályok. A területfelméréseket a helyileg illetékes múzeumok eddig is, a jövőben is magángyűjtők segítségével oldották meg. A Természettudományi Múzeum méltán híres Coleoptera gyűjteményének nagyobbik nányadát köszönhetjük ezeknek a szenvedélyükért minden áldozatot vállaló embereknek. Azt hiszem, nélkülük sokkal szegényebb lenne a magyar zoológia tudománya.